Ideje újra megtanulni ugrálnunk a fákon?

Meggyőződésem, hogy az emberi faj fejlődik, mi több sokkal gyorsabban mint ezeddig, de abba talán bele sem merünk gondolni, hogy egy pár generáció múlva megint a fán kötünk ki. Hihetetlen, de nem elképzelhetetlen.

 

Mindenki legalább egyszer életében látta azt a képet az emberi evolúcióról, amin a négykézláb ugráló majomféléből felegyenesedünk és modern kori emberré válunk. Mindez hosszú évmilliók alatt, több fázison keresztül alakult ki és drámai változás lett a vége. Sok magyarázatot hallottunk ennek okáról, vagy igazak, vagy nem.  Nem tudjuk, egész egyszerűen azért, mert nincsenek konkrét bizonyítékok. Vannak elméletek, miszerint elfogyott a táplálék és lekényszerültünk a fáról, ahol gyorsabb és célszerűbb volt járni, mint ugrálni és eközben kezünk is felszabadult, ami miatt életképesebbek lettünk és munkára alkalmas szociális lényekké alakultunk át. Nos, azóta – legalább is szerintem – egészen az ezredfordulóig nem fejlődtünk érdemben, jobban mondva nem változott testtartásunk. Miért?

Mert ezeddig semmi sem akadt a kezünkbe (igen a felszabadult kezünkbe), ami hosszan tartó testtartásbeli változással járt volna. Vegyük csak végig a fontosabb kézi eszközöket, amik történelmünk folyamán meghatározóak voltak. Itt van a lándzsa.  Valószínű, hogy hosszú évezredeken át használtuk, de csak addig, amig el nem ejtettük a vadat, és a nők ugye kimaradtak ebből az élvezetből. Jött a íj, kard és a puska de mindben az a közös, ami a lándzsában, sőt, ezeket valószínűleg egyre kevesebbet használtuk napi szinten. Kezünket továbbra is szabadon lengettük és fejünket egyenesen tartottuk. Aztán jött a toll, ami már egy érdekes eszköz, mert kezdetben csak kevesen és keveset használták, de a huszadik század elejétöl már egyre kevésbé volt luxuscikk és a század végefelé elengedhetetlenné vált nemcsak a férfiak, a nők de még a gyerekek számára is. Igen ám csakhogy nem írtunk egész nap. Ha éppen nem ebből éltünk annak idején, akkor csak ideig-óráig ragadtunk tollat (és ezáltal görnyedtünk meg ülés közben). A görnyedés a számitógép elterjedésével fokozódott, de mivel nem ülünk mindig a számitógép elótt és nem is mindenkinek van, igy a PC sem hozott drámai változást.

Az emberri testtartásra gyakorolt legnagyobb mértékü vátozast szerintem az okostelefon okozta a század elején. Tudom hihetetlenül hangzik, de nézzük meg a statisztikákat először. A 2011es adatok szerint a világon valamivel több mint 1 milliárd okostelefon felhasználó volt a világon. Nem mobil telefon használó, hanem okostelefon “júzer”. És ez két éve volt, azóta, megkockáztatom ez a szám minimum a duplájára nőtt. Azaz a világon szinte minden harmadik embernek van egy okostelefonja. Még a fejlődő országokban élő gyerekekre is jut egy, van ahol kettő is. Ha idén nem, akkor jövőre. Nem vadászunk vele, így a nők sem maradnak ki belőle, sőt. Ott van a kezünkben reggeltől estig, munkában, még szex közben is. Sokan még a WCre is viszik magukkal. (Bevallom én is.) Tehát nem a társadalom kis szelete használja és nem csak ideig óráig, hanem egyre többször és hosszabb ideig.

Gondoljunk csak bele, a technológia egyre gyorsabb (hálózati sebesség, processzorok, stb) és élvezhetöbb (nagyobb képernyő, felbontás, új alkalmazások) okostelefonokat hiv életre, ami által, egyre többet használjuk mobilkészülékeinket. Nagy az esély arra, hogy te is az okostelefonodon, valahol úton vagy akár otthon olvasod ezt a blogbejegyzést és nem egy asztali számítógépen. Ha ez igaz, akkor most hagyd abba az olvasást, emeld fel a fejedet és nézz vízszintesen egy másodpercre. Ha megvan, olvasd tovább megint lehajtva fejedet.

Most már gondolom kezded kapizsgálni mire gondolok. Ha nem, menj el egy várótermbe, egy buszmegállóba, egy reptérre vagy akár egy iskolaudvarra. Ugyanazt látod mindehol: lehajtott fejekkel bámulja és bütyköli mindenki az okostelefonját hosszú perceken, árákon át. Igen, erről beszélek, most van legelőször egy olyan eszköz a kezünkben, ami drámai hatással van a szervezetünkre. Hisz ki látott már embert órákon át mobiltelefont tartani szemmagasságban? Senki, mert nem kényelmes. A legegyszerűbb lehajtani fejünket még akkor is ha közel tartjuk a telefont a szemünköz. Innen nincs megállás, legalábbis szerintem. A technológia, ahogy már említettem csak feljődik és vele testtartásunk is. Visszafelé… Pontosabban előre.

De hogy miért érdemes – újra – megtanulni ugrálni a fán? Hát arra is meg van a magyarázat(om), bár az egy kicsit nagyobb képzelőerőt igényel. Nos, az okostelefonokkal a görnyedés megkezdődött, ez nem vitás. A tengerszint emelkedésével a termőföldeket ellepi majd a víz és muszáj lesz visszakúsznunk a fákra a túlélés érdekében, ahol majd csak úgy tudunk élni, hogy megint ugrálunk ágról ágra feltéve ha nem lesz még mindíg a kezünkben az okostelefonunk….

U.I.

Ha tetszett ez a történet és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor  lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>