Amikor cukros bácsinak néztek Kaliforniában…

Néztek már téged cukros bácsinak? Keresett a rendőrség emiatt? Ha mind a két kérdésre igen a válaszod, akkor valószínűleg vagy egy, a külvilág elől jól elzárt helyiségben olvasod e sorokat, vagy olyan banális félreértésnek vagy áldozata mint én voltam itt az USÁ-ban.

A történet tavaly januárban egy péntek délutánon játszódott. A helyi kertvárosrészbe érkezve 2 kis utcán áthajtva kell a házunkhoz eljutni. Most is így történt, legalábbis úgy gondoltam akkor. Történt, hogy az első kanyarodásnál két tinédzser korú srácot láttam, amint éppen gördeszkáztak az utca közepén, hát lelassítottam gondolván, majd csak lehúzódnak igy én majd el tudok menni mellettük. Ők azonban maradtak az utca közepén és lekanyarodtak abba az utcába, amiben a mi házunk található. Én szintén lefordultam utánuk, majd miután ez az utca nagyon keskeny volt és ők sem húzódtak le, lassan mentem utánuk. A házunk az utca végén van, így mikor odaértem, akkor láttam, hogy az egyik gyerek a szembelévő szomszéd fia. Intettem hát neki a kocsiból. A srác rám nézett de szerintem nem ismert meg. A két gyerek belépett a kerti kapujukon, én meg tovább mentem és szokásomhoz híven befordultam a sarkon majd leparkoltam a ház mellé. Begyalogoltam a házba és hivatalosan is elkezdtem a hétvégét. Egyiket a sok közül, gondoltam én…. akkor…. rosszul…

Másnap a reggeli ébredést követően indultam szokásos kávé dózisomért. Amíg a kávé elkészül, általában gyorsan átfutok az emailjeimen. Most is így tettem. A közösség, amiben lakunk itt Kaliforniában létrehozott egy  online fórumot, amin többnyire hasznos dolgokat szoktak az itt lakók közzétenni. Ezekre a közzétételekre, vagy posztokra elő lehet fizetni és akkor minden hirről, amit egy lakó posztol jön egy email a közösség lakóinak. Nos, ahogy a kávét készítem, szemembe ötlik egy érdekesnek ígérkező email a közösségtől a következő címmel:

ALERT!! MY SON WAS FOLLOWED FROM THE PARK TODAY. POLICE CALLED!

Na gondoltam, ez érdekes cím, olvassuk csak el. Elvégre nekem is két gyerekem van. Sosem lehet tudni. Kattintok az üzenetre és az alábbi történetet olvasom:

My son (11) and his friend (10) were followed at approx. 5:45 today from the park at Golf and Casmalia. A dark car (3-4 yrs old) with a white male, 40’ish, mustach and dark hair. He followed the kids slowly – making the same turns (3 in fact). They ran toward a woman running and he appeared to drive away. But what he really did was go around the block and cut off their path. By this point – they were at our back gate. He stopped and made eye contact with both of them – he slowly waved at them as they ran inside. This is very, very concerning!!! We called the police. THEY HAD A HARD TIME FINDING US AS OUR ADDRESS IS OUR DAMN ALLEY!!!!!!!!!!!!!!! Please be warned about this possible threat. Additionally, and equally as important as our children’s saftey, our addresses are a HUGH problem. At the very least – the police need to be able to assist us and they can’t do it if they can’t find us!!!!! Even though I told the dispatcher our front and back address – It took them 20 mins. to respond.

Körülbelül a poszt felénél a kávé kiesett a kezemből de addigra már felment a vérnyomásom anélkül is. Hát igen, nem vitás, a poszt rólam szólt. Még a leírás is elég jól sikerült ahhoz képest, hogy sötétedett.  A futó nő beillesztése valószínűleg a történet minél hitelesebbnek való beállítására szolgált. Ugyanis én láttam egy nőt, aki gyalogolt (tehát nem futott) mindannyiunk felé szemben az utcánkban. Többek között, ezért sem akartam őket megelőzni, mert akkor meg a nőt ütöttem volna el a keskeny utcában. És mivel a nő a házunk előtt jött el mellettem, így jól hangzik a posztoló verziója, miszerint én valószínűleg megijedtem a “futó nőtől” (értsd lebuktam), így elhajtottam a tett helyszínéről. Ezzel ellentétben, én szépen lassan jobbra lekanyarodtam, majd körülbelül öt méteren belül egyből leparkoltam. A “helyszínen”! Nem tudom, hogy mekkora a különbség egy 3-4 éves és egy egyéves sötét kocsi között, de valószínűleg óriási lehet, mert sikerült “átvernem” a szomszédot és a rendőröket is. Ugyanis a sötét egyéves kocsi ott parkolt egész este az utcán.

Először még élveztem is a történetet, gondoltam, ilyen banális félreértésnek sem voltam még áldozata. “Only in America“, ahogy egy volt amerikai kollégám és barátom mindig szokta mondogatni, ha valami megdöbbentő történt Amerikában. Hát most én mondtam: Only in America. A röhögést feleségem kérésére hamar abbahagytam és inkább azon kezdtem el agyalni, hogy mi a legjobb tennivaló ilyenkor elvégre nem mindennap nézik az embert cukros bácsinak. Arra jutottunk, hogy beszélünk a szomszéddal. Igen, beszélünk, azaz ketten megyünk át mert ebből én egyedül sehogy sem tudok majd jól kijönni. Anikóval átmentünk reggel hétkor, de kopogásunkra senki sem nyitott ajtót. Gondoltuk korán van, így egy óra múlva visszamentünk, ezúttal szerencsénk volt.

A szomszéd fia (“az áldozat”) nyitott ajtót, aki egyből azzal kezdte, hogy rettenetes dolog történt vele tegnap, ezért tartott olyan sokáig kinyitnia az ajtót. Biztosra akart menni. A “szembesítés” láthatólag nem sikerült, mert halvány gőze nem volt arról, hogy kivel áll szemben. Ekkor jelent meg anyja pizsamában a második emeleten, aki jelezte, hogy mindjárt jön le, csak rendbe teszi magát előtte. Azzal a nő visszament a szobájába, mi meg bebocsájtást nyertünk, hisz mégiscsak ismerősök voltunk. A srác éppen kezdte mesélni, hogy mi történt vele, mire én tudattam vele, hogy olvastam mi történt, és éppen azért vagyunk náluk. A gyerek nem értette, így segítettem neki. Mondtam, hogy én volnék a sötét kocsis “követő”. A srácon látszott a döbbenet és rögtön sajnálkozásba ment át. Ekkor jött le az anyja, aki kezdte a lépcsőről lefelé jövet mesélni, hogy mi történt vele mit sem sejtve, hogy a gyerek már tudta az igazságot. Gondoltam, ennél jobb helyzet nem is adódhatott volna. Lássuk, mint mond ő az anyjának! A gyerek látszólag próbálta menteni a menthetőt és közbevágta anyja “horrorsztoriját”, majd tudatta vele, hogy én voltam a sötét kocsival. A nő nem értette a helyzetet, így elmondtam neki a történetet az én szemszögemből, amiből az is kiderült, hogy nem három utcán, csak kettőn át követtem őket, az elsőben ők nem a járdán gördeszkáztak, ahogy anyja hitte, és hogy a gyerekeknek eszük ágában sem volt megállni vagy lehúzódni később. A futó nő szerepét is helyre tettem. Megemlítettem még, hogy ahonnan én származok, a szomszédok köszönnek egymásnak, és gondoltam egy röpke integetés kijár a szomszéd fiának, ha már két utcán keresztül “együtt jöttünk haza”. Végül pedig, mert Amerikában mindig pozitív hírrel kell zárni mindent, megdicsértem a fiút amiért helyesen tette, hogy anyjának szólt és mert viszonylag jó személy és kocsi leírást adott a körülményekhez képest. Anyuka lesápadt egy kicsit, aztán megkönnyebbült, hogy elmúlt a veszély és kezdte lassan, de egyre kellemetlenebbül érezni magát a történtek miatt. Megnyugtattam, hogy részemről semmi harag sincs, csak kértem, hogy akkor segítsen lezárni a történetet mind a közösségi oldalon, mind pedig a rendőrségen, mert én ebből szeretnék kimaradni. Azzal elköszöntünk és hazasétáltunk. Hozzáteszem mosolyogni vagy integetni már nem mertem amikor elköszöntem.

Egy órán belül az alábbi posztot láttam tőle a közösségi oldalon.

FALSE ALARM — Thank goodness! My boys were NOT “followed.”

First, thank you for all your responses. It is gratifying that we are watching over our children so well. It turns out the man “following” my kids was actually our neighbor who lives a few doors down on the other side of our alley. He followed them because he was going exactly where they were going! He waived at them – making sure they entered our backyard. He was actually looking out for them. My boys just didn’t recognize him last night – but they did when he and his wife so graciously came over this morning to set our minds at ease. I am SOOO relieved and am very appreciative of them setting us straight. And, for my neighbor’s efforts to wait and see that they entered our back gate! I would also like to say that I had not been overly concerned about our “odd” street addresses but certainly am now. The officer was VERY CLEAR that the addresses were an ABSOLUTE DETERRENT in getting to us quickly. I have to assume the fire department will have the same issue. I would be willing to have an assessment of some sort to install a gate for additional security at the Golf and Glenwood entrance. Thank you again for all of your kind concern.

Only in America…. ahogy barátom mondaná. Only in America

molesztáló

U.I.

Ha tetszett és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor légyszíves lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Köszönettel, a Prérifarkas…

 

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>