Lyesz, vi ken!

Az amerikaiakkal való hatékony metakommunikációról már elmélkedtem korábban, de arról még nem, hogy miképp érdemes jól és hatékonyan beszélgetni velük. Essék akkor most szó erről, bár szerintem az általam tapasztaltak és leírtak nem csak amerikaiakra és nem csak idegenekkel való társalgásokra vontakoznak. Sok talán otthon is megállja a helyét. Sőt, egyiket másikat én még gyermekeim nevelésésre is használom… több kevesebb sikerrel.

Az angol, összehasonlítva más nyelvekkel, így a magyarral is egy sokkal egyszerűbb nyelv, nem csak nyelvtanában hanem szókészletében is. Bár az amerikaiak átlagos szókincsét (beleértve a minimális különbségeket mint például a hard és a harder) ötezerre taksálják, szakemberek szerint alapvető angolt már 850 szó elsajátításával is lehet jól használni. Ne feledjuk G. W. Bush elnök szókincsét megválasztásakor 400-ra saccolták. A limitált szókincs mellett ráadásul az amerikaiak, mindent megpróbálnak leegyszerüsíteni és tőmondatokban kifejezni. Ebből kifolyólag, a szavak megfelelő használata kiemelt fontossággal bír. Elég egy apró hiba és az egész beszélgetés félrecsúszhat, nem érheti el hatását, sértő lehet és még sorolhatnám a többi negatív következményt.

“DE” vagy “ÉS” (BUT or AND)

Biztos megesett már veled, hogy valaki a következőt mondta neked. “Igen, de én ezt máshogy látom”. A gond ezzel a mondattal az, hogy mindent, amit a “de” szó előtt hallunk, azonnal törlődik az agyunkban. Amikor ezt például neked mondják, akkor valószínű, hogy nem az “igen” részre figyelsz és nem tudsz örülni annak, hogy egyetértettek veled, hanem a “de” szó miatt automatikusan a mondat végére koncentrálsz majd úgy értelmezed azt, hogy az ő véleménye sokkal fontosabb mint a tied. (Hogy őszinték legyünk, talán érdemes azon is elgondolkodni, hogy hányszor mondod te magad is ezt másoknak, nemcsak azt, hogy hányszor hallod amint neked mondják ugyanezt.)

Az amerikaiak alapból pozitív szemléletűek, így általában nem szeretik hallani a negatív véleményeket legyen az akár egy apró de szó a mondat közepén. Főleg akkor, ha véleményüket kevésbé fontosnak akarják beállítani. Ezért egyre többen – főleg az üzleti életben és a politikában – az “és” szót használják inkább a “de” helyett ilyen és hasonló helyzetekben. Az és szó használata egy sokkal finomabb és meggyőződésem szerint hatékonyabb módja a véleménykülünbség kifejezésére. Az és tudatos használata a de helyett drámai hatással lehet a beszélgetésre és annak kimenetelére, hisz ekkor a véleménykülönbség két egyenrangú nézőpontként prezentálódik, így a válasz is sokkal elfogadhatóbb a másik részéről legalábbis elméletileg. Példákon talán könnyebb illusztrálni, hogy mire is gondolok. Itt van egy, amit gyerekeimen is néha tesztelek.

A “Nagyon jól csináltad, de jó lenne ha időben ideérnél legközelebb!” helyett a követező mondat talán máshogy hat ha egy kicsit megváltoztatjuk és kicseréljük azt a két szót: ”Nagyon jól csináltad és legközelebb ha pontos leszel, akkor kiváló is lesz!” Másik, egyben utolsó példa: A “Nyugodtan menj haza korábban ha rosszul érzed magad, de a riportot add le mielőtt elmész!” mondathoz kollegád talán máshogy áll hozzá, ha egész egyszerűen felcseréled a két szót: “Nyugodtan menj haza korábban ha rosszul érzed magad és a riportot add le mielőtt elmész!”.

Apró trükk, de nagyon hatásos lehet, főleg amerikaiakkal való beszélgetés közben. Nem egyszerű megszokni és tudatosan elhagyni a de szót, nekem sem megy könnyen, de (a francba, csak kimondtam) úgy értem és nem adom fel, mert hiszem, hogy működik különösen itt az USÁ-ban.

“PRÓBALOM” (“I’LL TRY!”)

Hányszor hallottad vagy mondtad már azt, hogy “Igen, megpróbálom majd!”. Nem tudom, otthon mennyire gyakori, de azt tudom, hogy ez a mondat itt nem jön be. Egész egyszerűen ezzel a mondattal itt sokra nem megy a “dolgozó” de még a gyerek sem. Aki, hallja ugyanis nem tudja eldönteni, hogy mire is céloz az illető. Vagy ezt: “Valójában nem is akarom megcsinálni amit kérsz tőlem, de nem tudom hogy mondjak nemet neked” vagy ezt: “Nem bízom magamban és emiatt nem fogom elszánni magam, hogy megcsináljam” vagy netán “Azt sem tudom mit is akarok igazán”.

Ha ezt a mondatot hallják, az amerikaiak egyből megkérdőjelezik az illető szándékát és eltökéltségét. Most vagy csinálod vagy nem. “Don’t try it! Do it, man!”, ahogy az egyik korábbi főnököm is szokta mondogatni, ha valaki ezekkel a szavakkal “próbálkozott” nála. Tehát, ha lehet, hagyjuk el az “Igen, megpróbálom majd!” mondatot és használjuk inkább a ”Meg fogom …. “ vagy a még hatékonyabb “Rajta vagyok, már csinálom is” választ. Egyébként ugyanilyen negatív megitélése van a kéne (should) szónak is, úgyhogy én azt is mellőzném.

“REMÉLEM” (“HOPE TO”)

A remélem és reménykedem szavak hasonló érzést váltanak ki az amerikaiakból mint a “próbálgatás”. Nem érződik ki semmiféle elszántság, elkötelezettség a mondat gazdája részéről. Kedvenc főnököm mondása volt és azóta is mindenhol hangoztatom: “Hope is not a strategy”, azaz a remény nem stratégia. Arra nem lehet alapozni, nem lehet akciótervet készíteni. Sőt a legrosszabb, hogy amint kimondjuk a reménykedünk szót, azt sugározzuk, hogy mi nem tudjuk befolyásolni és talán nem is akarjuk. Beletörődtünk, nem a mi problémánk. Hagyjuk csak a sorsra!

Na ez itt nem megy. Errefelé kitörölték ezt a szót a politikai és üzleti szótárakból. Ha valaki az üzleti életben szókincsévé teszi a reményt, annak nem sok sikert jósolnak Amerikában. Javaslom, hogy ejtsük ezt a mondatkezdést, és szövegkörnyezettől, témától függően, vagy vázoljuk, hogy mi a tervünk vagy tegyük világossá, hogy már dolgozunk is rajta és kontrolálljuk a helyzetet.

4f122c07101ce

“NEM TUDOM/NEM LEHET” (“CAN’T”)

Általában egyik eddig említett kifejezés vagy szó sem szerencsés, de a nem tudom, vagy a nem lehet, főleg ha az a mondat elejen van, egyenesen egyenlő az öngyilkossággal. Az amerikai pozitív szemlélettel homlok egyenest megy ez a negatív hozzáállás. Mi az hogy nem tudod? Mi az hogy nem lehet? Mi amerikaiak vagyunk és igen is meg lehet csinálni és meg tudjuk csinálni. “Yes, we can!” Ismerős a kampányszöveg, ugye? Ahogy, elnézem az otthoni híreket, nemcsak Obamánál használják majd, hanem otthon is előjön ez a szlogen jövőre. Ha valami tényleg nem megy, akkor érdemes alternatívaként valami hasonlóval próbálkozni, mert talán ezt jobban értékelik: “Még nem találtam meg a módját, hogy hogy oldjam meg ezt a feladatot.

Utoljára, pedig essen szó arról, hogy az amerikaiak, többnyire nagyon respektálják az egyéniséget és próbálják elkerülni, hogy valakit is megsértsenek, még akkor is ha nyilvánvaló képességbeli vagy hozzáállásbeli hányosságot tapasztalnak a másik részéről. Meglehetősen jól tudják elkülöníteni a problémát az embertől vagy a személytől. Amikor ezt teszik, akkor próbálnak finoman viszonyulni az emberhez és inkább keményebben magához a problémához. Ezzel azt érik el, hogy az ember ne keseredjen el, ne csak saját magában lássa a problémát és motivált legyen annak megoldásában. Megint csak egy példán illusztrálva talán jobban érződik ez az általam egyébként nagyon kedvelt hozzáállás, technika.

Ahelyett, hogy valakinek azt mondanánk, hogy “Te tök hülye vagy!” inkább azt mondják, “Te (alapvetően) egy okos ember vagy és amit ma csináltál az nem volt valami okos tett!” Gondolom, a különbség átjött, még talán azt is észrevetted, hogy nincs benne a de szó sem.

Remélem megpróbálod majd alkalmazni némelyiket még olyan helyzetekben is, amelyekben talán nem kéne vagy nem is lehet, de ha mást nem, legalább olvastál róla.

U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Ha nem vagy rajta a Facebookon, ne aggódj, akad más módszer is a blog követésére. Alul, az írás alatt egy (ál)név és egy email-cím megadásával pár másodperc alatt fel lehet iratkozni, és ezáltal értesítést kapni majd az új bejegyzésekről a jövőben.

 

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>