Alternatív karácsonyi ajándékozási ötlet: Lopjunk ajándékot egymástól idén!

Már csak 3 hét és újra itt a Karácsony a maga meghittségével, szeretetével és hogy őszinték legyünk a vele járó stresszével is. Ez utóbbiról nagyon sokan írtak már, és talán én is fogok irni még egyet valami egészen más megközelítésből, de addig is szerettem volna megosztani egy egyszerű ötletet, vagy inkább játékot, ami talán nemcsak, hogy feldobhatja a sokszor unalmas karácsonyi rutint, de egyúttal még talán stresszoldónak is jól beválik.

Engem karácsonykor az frusztrál a legjobban, hogy sosem tudom mit is ajándékozzak a családtagoknak, főleg a felnőtteknek. Ha hasonló a karácsonyi stresszforrásunk, akkor talán érdemes lesz továbbolvasni, mert egy alternatív ajándékozásról elmélkedek a következő pár percben.

A játék nem új, és sokféle néven (White Elephant Gift Exchange, Black Santa, Dirty Santa, Thieves’ Santa) és variációval fut az USÁ-ban. Én elsősorban munkahelyi ajándékozásnál láttam először itt, azonban sok kollégám említette, hogy bevezették már otthon, nagyobb családi környezetben is, amolyan bónusz jellegű ajándékozás gyanánt. Azok, akik már kipróbálták otthon is, nagyon kedvelik, és újra meg újra csinálják évente a rendes ajándékozást követően, hol a fa mellett, hol pedig később, amikor a szélesebb körű család találkozik. Egyesek még az igazi ajándékozási ceremóniánál is jobban élvezik.

Éppen ezért gondoltam, hogy megosztom, no meg azért is, mert volt részem átélni egy ilyen alternatív ajándékozó partit a kollégáimmal. Tudom, ezek után a sorok után nagy a várakozás és az elvárás, hogy mi is lehet ez, úgyhogy igyekszem előrebocsátani, hogy a játék pofon egyszerű és talán csak megtapasztalva lehet megérteni miért is működik és szeretik ezt errefelé. A következő pár sornyi leírás nem feltétlenül adja vissza az esemény hangulatát, de azért próbáljuk meg a lehetetlent.

Az egész dolog lényege az ajándékozás öröme és az együttlét élménye, nem pedig az, hogy mit veszünk vagy kapunk. Tudom ezt már hallottad ezerszer és klisének hallatszik, de majd később tényleg rájössz mire gondolok. Mindezen túl, még azért is kedves számomra ez a játék, mert ellentétben a tradicionális karácsonyi ajándékozással, itt nem kell azon agyalni, hogy minek fog az illető majd örülni és vajon tudja-e majd az ajándékot használni. Sőt még tovább feszítve a húrt, a résztvevők akár saját maguknak is vehetnek ajándékot, mert még az is megeshet a játék során, hogy az általuk vett játékot éppen ők kapják majd meg. És még mielőtt elmondanám a játék lényegét, már csak annyit, hogy az ajándék értékével sem kell az ajándékozónak törődnie, mert az limitált és előre meghatározott. Jól hangzik? (Too good to be true, huh?)

Nos akkor most már tényleg itt van a – nem túl – rövid játékleírás. Ahogy utoljára említettem, legelőször is meg kell határozni az ajándék maximális értékét, azaz mekkora összeget költhet mindenki az ajándékokra. Ez többnyire egy marginális érték, nálunk kollégák körében harminc dollárban maximáltuk ezt, ami nem számít olyan nagy összegnek errefelé. Mindenki megveszi a maga ajándékát ennek az árnak megfelelően, úgy hogy senki sem tudja kinek is veszi majd az ajándékot. Igen jól hallottad, az ajándéknak még nincs pontos kiszemeltje a vásárlás pillanatában, azaz stressz sincs ugyanis nem kell azon aggódni, hogy az majd tetszeni fog-e az illetőnek. Természetesen vannak résztvevők, akik csak le akarják tudni és vesznek valami unalmas ajándékot, vagy netán sunnyognak egyet és olyat adnak, amit ők is kaptak csak éppen nem tetszik nekik.  De vannak olyanok is, akik vagy kreatívak vagy egész egyszerűen csak szeretik meglepni a kollégáikat valami olyannal, amit amúgy soha nem mernének odaadni személyesen, mert akkor kiderülne, hogy ő adta. És mint mindenhol itt is vannak rafkósok, akik meg olyat vesznek, ami nekik is tetszik, mert még az is megeshet, hogy az ajándék saját maguknál landol majd. Tavaly én is ez utóbbi csoportba tartoztam, olyan kis kütyüt vettem, amit akár jómagam is szívesen láttam volna a karácsonyfa alatt. Nem jött be, de ez is a játék része.

Amikor mindenki megvette a maga ajándékát és a társaság vagy a nagyobb létszámú család összegyűlik jobbára egy vacsora vagy ebéd keretében, az ajándékokat mindenki egy elkülönített helyre teszi le egyenként és becsomagolva, mindkettő fontos részlet. A lényeg, hogy ne lássák mi van a csomagban és hogy ki hozta a becsomagolt ajándékot. Amikor mindenki letette a magáét az elkülönített helyre (többnyire egy másik szobában egy asztalra), minden résztvevő húz egy sorszámot. Miközben mindenki húzott sorszámot, az ajándékokat most már ugyanabba a helységbe viszi a társaság, ezáltal mindenki látja azok csomagolását, méretét sőt formáját is, de azt hogy mi van a csomagban, azt nem. Persze vannak ajándéktárgyak, amiket nehéz úgy becsomagolni, hogy ne tudnánk mit is rejt a díszcsomagolás (például egy üveg Jack Daniel’s Whiskey), de ez is a játék része, ugyanis ez majd segíthet később a sorszámot húzóknak.

Akinek az első sorszám jutott, annak lehet az első becsomagolt ajándékot az asztalról kiválasztani, és azt neki mindenki előtt jól láthatóan ki is kell bontani. Ez az ő ajándéka (elméletileg, de erről kicsit később). Eddig egyszerű mint a karikacsapás, gondolom. Innentől jön a csavar, de még annyit az első húzóról, hogy elsőnek lenni nem feltétlenül a legjobb, mert nem sok választási lehetősége van az illetőnek. (később világos lesz miért is mondom ezt), hacsak nem az, hogy számára adódik a legnagyobb – vak – választási lehetőség.

Ezt követően jön a második sorszámot húzott ember, akinek viszont – látva, hogy milyen ajándék jutott az első játékosnak – mérlegelni és dönteni kell, mielőtt az asztalhoz menne. Választhat, hogy vagy ellopja az első sorszámú ember egy másodperccel azelőtt kiválasztott ajándékát, vagy (jobbára akkor ha az első ajándék neki éppen nem tetszik) odamegy az asztalhoz és választ inkább egy becsomagolt ajándékot (majd azt követően megint csak kibontja mindenki előtt és visszaül a helyére a zsákmányával.) Fontos szabály, hogy ha a résztvevő úgy döntött, hogy az asztalról választott egy “lutri” ajándékot, akkor annak kibontása után már nem gondolhatja meg magát és lophat el egy kibontott ajándékot a másiktól. A döntést a két stratégia közül egyből meg kell hozni annak fényében, hogy mennyire tetszettek az alacsonyabb sorszámot húzók már korábban kibontott ajándékai. Aztán jön a harmadik és a többi sorszámot húzó résztevevő. Remélem most már kezd összeállni a kép, de azért folytatom, mert nem biztos, hogy még teljesen világos mindenkinek.

Abban az esetben, ha a második (vagy később bármelyik) játékos úgy döntött, hogy mégiscsak tetszett neki az első (vagy bármelyik korábbi) sorszámú játékos ajándéka és azt igenis ellopja tőle, akkor az első (vagy akitől éppen ellopták) sorszámú résztvevőnek kell majd újra dönteni, hogy vagy lutrizik és levesz egy másik becsomagolt ajándékot az asztalról vagy akár vissza is lophatja azt, ha nagyon tetszett neki az amit ő húzott elsőre.

Akitől ellopják az ajándékát természetesen nem marad ajándék nélkül. Neki megint döntenie kell, hogy választ-e az asztalról vagy inkább csen egyet mástól. Itt jön be egy nagyon fontos szabály, miszerint ellopni ugyanazt a kibontott ajándékot egy korábbi játékostól csak háromszor lehet (legalábbis mi így játsszuk), azaz aki harmadszorra ellopta az ajándékot, az azé marad örökre. Ezáltal nem alakulhat ki egy csiki-csuki állapot, mert különben oda vissza lopkodnának egymástól a végtelenségig. És pont ez adja a stratégiai jellegét a játéknak, ugyanis a kétszer ellopott ajándék a legértékesebb, hisz aki azt ellopja, annak garantált, hogy az ajándék nála marad.

Mivel az első pár sorszámot követően egyre jobban lecsökkennek a jól felismerhető becsomagolt ajándékok az asztalról és ezzel együtt egyre több kibontott ajándék van egyre több ember előtt, így egyre jobban nő a lopás vonzereje is. Ha lehet, azért mindenki a már kétszer ellopott ajándékra vadászik. Gondolom az is sejthető, hogy a legjobbnak tűnő ajándékokat szeretnék ellopni a legtöbben.  Sőt sokszor a még nem húzottak már előre eltervezik, hogy mit szeretnének majd ellopni, de mire rájuk kerül a sor, már a kiszemelt legkívánatosabb ajándék a végső gazdájánál landolt és kezdődhet az agyalás megint elölről.

Nálunk a női kollégák körében a Whiskey volt a legnépszerűbb ajándék. Odáig fajult a dolog, hogy az egyik nő a második lopásnál ki is nyitotta az üveget és meghúzta, gondolta így már úgysem lopja majd el senki tőle. Tévedett, a másik kolléganő rögtön utána “kicsavarta” a kezéből a kibontott üveget és bár megdézsmálva ugyan, de az övé lett az ital. A férfiaknál természetesen az elektronikai kütyük örvendtek nagy népszerűségnek. Én egy olyan mini kihangosítót vettem, ami minden tárgyból hangszórót csinál. Reméltem, hogy el tudom majd lopni és az enyém lesz a végén. Esélyem sem volt rá. Amint kinyitotta valaki, már lopták is. Azért jól jártam, egy boros készlettel vigasztalódtam.

Nem tudom mennyire vonzó ez az ötlet, de egy biztos, ha nagy társaságban vagy családban játsszák és a résztvevők egy kicsit kreatívak vagy éppen viccesek az ajándékvásárlásnál, akkor az egész egy nagyon jóra sikerült önálló eseménnyé vagy akár a tradicionális ajándékozást megkoronázó kis apró mulatsággá is válhat karácsonykor. Sokan karácsonyt követően azokkal az ajándékokkal játsszák ezt, melyeknek nem örültek vagy éppenséggel senkinek sem kellettek a családban. Ez már egy kicsit más szájízű verzió az biztos. Szerintem érdemes azért először munkahelyen kipróbálni, aztán ha tényleg tetszik, akkor családban is megvalósítani, és természetesen írni egy kommentet arról, hogy mindenki tudja, hogy hogy sült el a játék.

Na most már befejezem, mert néznem kell egy ajándékot magamnak, a mi bulink jövő pénteken lesz. Stresszel nagyon, hogy mit vegyek:)

U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

 

Hozzászólások

  1. Hajni mondta

    Mi is pont ezt játszottuk tavaly, csak mi “yankee swap”-nek hívjuk :)
    Valóban jó móka,különösen azért tetszett, mert én is rágörcsölős fajta vagyok, hogy kinek mit vegyek, aminek örülne is.
    *A blog pedig szuper, már egy órája olvasom*

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>