Az amerikai himnusz és a csillagsávos lobogó (igazi) szerepe akkor és most.

Folytatás (klikkelj ide a részhez, amiből kiderül az amerikai himnusz sporteseményeken való eléneklésének eredete és története)

Tehát felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ilyen egyszerű, egydimenziós-e az amerikai himnusz története? És vajon van-e valami más vetülete is, esetleg pszichológiája ennek a nemzeti szimbólumnak errefelé? Szerintem van. Mégpedig elég érdekes legalábbis számomra.

Az óriási alapterületű országokban főleg a II. Világháború előtt minden nemzeti szimbólum, így a nemzeti himnusz és az országzászló is rendkívüli mértékben felértékelődött szerte a világban. Ez a felértékelődés nemcsak az USÁ-ra volt érvényes, hanem más országra is. Minél nagyobb és népesebb volt egy ország annál fontosabb volt a mindenkori állami vezetésnek, hogy egyszerű, “könnyen fogyasztható” nemzeti szimbólumokat teremtsen és azokat minél gyakrabban – sokszor új – állampolgárainak elméjébe vésse minden lehetséges eszközzel, ezzel elősegítve és erősítve az egy, vagy éppen az új országhoz, nemzethez való tartozást. Más módszerek mellett, ezen szimbólumok gyakori használatával kompenzálták a nagy földrajzi távolságokat és esetleg több egymás mellett élő népcsoport vagy éppen vallás széthúzó erejét is.

Az USA esetében a nagy földrajzi terület mellett szerintem még legalább három másik tényező is szerepet játszhatott ezen szimbólumok gyakori, talán számunkra kicsit furcsa helyen és időben való, használatában. (Elvégre kevés olyan országról tudunk, ahol egy hazai focimeccsen mind a nemzeti lobogó mind pedig a nemzeti himnusz “előkerül” és akkor még egy futóeseményről vagy egy városi serdülő baseballmeccsről nem is beszéltem.)

stadion with flag

1. Az USA viszonylag gyors területi és gazdasági növekedését tudom be az első tényezőnek. Kicsit máshonnan megközelítve, az USA a világ egyik legfiatalabb nagy kiterjedésű és expanzív állama, hisz mostani kiterjedését és államainak számát közel 55 éve nyerte csak el. Az amerikai zászló, ebben a területi terjeszkedésben meghatározó szerepet töltött be tagállamai folyamatos csatlakozásával. Az amerikai zászló volt szinte ez egyetlen az egész országot, az államok szövetségét megtestesítő, az államokon túlnyúló kohéziós erő a XIX. században. Az újonnan csatlakozott államok állampolgárainak az amerikai trikolór volt az első, talán egyetlen az Egyesült Államokat reprezentáló szimbólum. Ne felejtsük el, hogy annak idején a lakosok nem igazán utaztak és szimbólum hiányában akár könnyen el is felejtkezhettek a szövetségi hatalomról, az országról, aminek épp állampolgárai lettek. (Ha valakit érdekel, hogy alakult ki a mai amerikai nemzeti lobogó az USA expanziója alatt és milyen helyi verziók alakultak ki, annak talán érdemes megnézni ezt az animációt. Megéri.) Aztán a századforduló után a nemzeti lobogóhoz nemsokkal később csatlakozott a himnusz is és lassan együtt kezdték szép lassan beszőni az új területek audiovizuális mindennapjait emlékeztetve az új amerikai állampolgárokat, hogy a helyi közösségeken és államokon kívül melyik országhoz is tartoztak és tartoznak. Merthogy ez most is így van.

lg-raising-of-the-united-states-flag-1510

2. És ezzel el is értünk a második lehetséges tényezőhöz, az amerikaiak génesen öröklött értékéheihez az individualizmusoz és a lokális nézőponthoz. Nem állítom, hogy az amerikai individualista és helyi alapszemlélet ellentétben áll a nemzeti öntudattal, de hogy elsőbbséget élvez az átlag amerikai szinte minden hétköznapi döntésnél azt igen. Túl az alapító honatyák és a bevándorlók által “importált” öngondoskodásán és a mindenkori hatalommal szembeni „öröklött” bizalmatlanságon, az átlag amerikaiak életük nagy részét helyben, azaz államhatáraikon belül töltik. Ezáltal csak közvetlen környezetüket tapasztalják meg. Oda fizetik adóik jelentős részét és ott akarják ennek megfelelően akaratukat is érvényesíteni. Számukra a helyi közösség élvezi a legfőbb prioritást, melyet a saját államuk követ és csak utána elég lemaradva érdekli az ország, azaz az Egyesült Államok szintjének élete, politikája, gazdasága. Az USÁ-n kívüli élet, politika, stb szintjéről már talán nem is érdemes beszélni. Éppen ennek a lokális és egyénközpontú szemléletnek a tompítására előszeretettel használt eszközök voltak – és megint csak, most is – a nemzeti szimbólumok. És itt a himnusz játssza a nagyobb szerepet, mert zászlója minden tagállamnak van, viszont himnusza a szövetségnek, az Egyesült Államoknak van csak.

ellis-registry-room

3. És végül a harmadik ok, amiért ezek a szimbólumok köztük a himnusz kiemelt fontosságúvá váltak Amerikában – és játsszák azt a sporteseményeken – az a hihetetlen méreteket öltött bevándorlás az 1860-as évek és a 1920-as évek között. Ebben a periódusban, az Egyesült Államok lakossággyarapodásának több mint egyharmadát a bevándorlók, köztük valamivel több mint egymillió magyar adta. Milliószámra özönlött be mindenféle náció az Újvilágba. Bár voltak kivételek, a betelepülők többnyire kis közösséget alkotva inkább együtt maradtak és ápolták nemzeti hagyományaikat beszélték nyelvüket és tartották meg nemzeti szimbólumukat is. Ennek megfelelően az akkori magyar bevándorlok sem dobták sutba magyar mivoltukat hosszú éveken, máshol éppenséggel (Cleveland, New Brunswick) akár évtizedeken keresztül. Másik és talán még ismertebb példa az olaszok lassú amerikanizálódása az USÁ-ban főleg New Yorkban, ahol – hogy jobban érzékeltessem a “probléma” súlyát – bár átmenetileg ugyan, de volt olyan év a századelőn, amikor New York állam olasz ajkú lakosságának száma nagyobb volt mint Rómáé. A bevándorló nációk nem feltétlenül siettek asszimilálódni, az új hazát magukénak tekinteni, felvenni annak szokásait, kultúráját és nyelvét. Többek között azért sem, mert eleinte többségben voltak azok a bevándorlók, akik csak átmenetileg terveztek az Újvilágban dolgozni, amolyan vendégmunkás jelleggel. (Ez utóbbi tény szinte alig ismert és érdemes lesz majd erről többet olvasni később.) A mindenkori amerikai adminisztráció ezért hol tudatosan hol pedig inkább spontán eszközökkel nyúlt a szimbólumokhoz és azok erőltetett elterjedéséhez, hogy egyrészt ezt a kedvezőtlen izoláló bevándorlói magatartást befolyásolja, másrészt pedig felgyorsítsa az új nemzettudat kialakulását. Ezért is várta a bevándorlókat egy akkortájt szokatlanul nagy amerikai zászló a New York-i Ellis Island-en található főépületen belül (lásd képet fent) ahol sokszor hosszú órákon keresztül – sőt volt mikor napokig – kellett az emigránsoknak ezzel az óriási zászlóval szemezni amíg a beléptető procedúrán túljutottak. És bár nem ez első évektől kezdődően, de az amerikai vezetés fantáziát látott kis méretű zászlók kiosztásában is a frissen bevándoroltak között. Talán furcsán hat, de mindezen apró pszichológiai behatások a mai napig szinte ugyanott és ugyanolyan formában megtalálhatók azzal a kivétellel, hogy most már a himnusz is szerves része ennek a folyamatnak. A  nagy zászlót most is ott találjuk minden repülőtéri beléptetésnél, útlevél-ellenőrzésnél. A mostani „bevándorlók” pedig az amerikai állampolgársági ceremónia szerves részeként amerikai zászlót kapnak ajándékba és a himnuszt az esemény végén együtt éneklik el mielőtt mindenki útra indulna ismét új hazájában.

immigrants with american flags

A himnuszról végül még érdemes annyit megemlíteni, hogy 1942-ben elfogadtak egy szabályozást, ami egységesítette annak megfelelő előadását illetve etikettjét, ezzel biztosítva, hogy a himnuszt a zászlóhoz hasonlóan ugyanolyan tisztelet övezze. Érdemes átfutni rajta mit is tartalmaz. Egyik pontját azonban kiemelném itt, és ezzel vissza is érkeztünk az ez előző íráshoz is:

“When the National Anthem is sung unaccompanied, care should be taken to establish the correct pitch.”

Azaz, ha a himnuszt egyedül adja elő valaki, akkor megfelelő „hangmagassággal” kell elénekelni. Na többek között erre leszek a legkíváncsibb most vasárnap a Super Bowl előtt, mert bár az előadó operaénekes lesz, de szerintem még ő sem énekelte a himnuszt mínusz 5 fokban, esetleg hóesésben, merthogy ilyen hidegre számítanak a döntőre New Yorkban. Kíváncsi vagyok odafagy-e a magascé az opera-énekesnő torkára a “free” résznél.

És végül, csak érdekesség gyanánt, itt van egy két a Super Bowl előtti himnusszal kapcsolatos fogadási lehetőség amire Las Vegasban már most is lehet fogadni:

  1. How long will it take Renee Fleming to sing the US National Anthem? (Over 2 minutes 30 seconds or Under 2 minutes 30 seconds)
  2. Will Renee Fleming forget or omit at least 1 word of the official US National Anthem?
  3. Will Renee Fleming wear gloves when she starts singing the US National Anthem?
  4. If Renee Fleming wears gloves when she starts singing US National Anthem what color will they be? (White or Black or Red or Any Other Color)
 

Itt vannak az én tippjeim a fenti fogadási kérdésekre:

  1. Több mint 2 perc harminc másodperc
  2. Nem
  3. Igen
  4. Fehér

Vasárnap kiderül minden. “Only in America”, ahogy Mike nevű barátom mondaná…Only in America

U.I.

Ha tetszett és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor légyszíves lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Köszönettel, a Prérifarkas…

 

Hozzászólások

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>