Az “Amerikából jöttem mesterségem címere: …” nevű játék eredete – 1. rész

Az “Amerikából jöttem, mesterségem címere:..”, a hatvanas és hetvenes évek egyik legkedveltebb gyerekjátéka volt. Annak, aki nem emlékszik rá, vagy még nem élt akkor, itt található egy rövid leírás arról, hogy is játszották annak idején:

A kiválasztott pár – közös megbeszélésük alapján- valamilyen foglalkozást mutogat el. A többieknek pedig ki kell találni mi is az a foglalkozás. Ha kitalálták, cserélnek. A mutogatók természetesen nem beszélhetnek játék közben.

Persze voltak a játéknak különböző változatai is. Én például arra emlékszem, hogy a párnak meg kellett adni két betűt, egész pontosan a foglalkozás kezdő és utolsó betűit segédlet gyanánt. Arra viszont már nem emlékszem, hogy hogyan alakult ki ez a játék és amire végképp nem tudom a választ az az, hogy miért éppen “Amerikából jöttem”. Miért nem, mondjuk Angliából vagy Németországból?

Nos, Dédapám élete után kutatva pont ennek a játéknak az eredetére találtam. És mivel az interneten sehol sem leltem semmilyen épkézláb utalást a játék történetére, úgy gondoltam megosztom azt, hátha valakit rajtam kívül is érdekel annál is inkább mert a játék eredete történelmünk szerves része, sőt sokunknak még több kötődése is van hozzá mint azt elsőre gondolnánk. De ne szaladjunk annyira előre, lássuk először, hogy kapcsolódik a játék eredete Dédapám kalandos életéhez.

Talán nem túlzok, amikor azt állítom, hogy mindenkit foglalkoztat valamennyire a felmenők megismerése. Legalább egyszer az életben pedig mindenkit megcsap egy érzelmi fellángolás, hogy kiderítse honnan is származnak a nagypapák, a nagymamák és azok szülei. Kik is voltak, mit is csináltak, merre jártak, hol és hogy éltek, egyáltalán milyen emlékek maradtak meg róluk. Sokan fontolgatják, hogy felkutatják az ősöket, de csak kevesen tesznek is – vagy éppen tudnak tenni – érte valamit annak ellenére, hogy manapság már az internet segítségével sokkal könnyebb a múlt után kutatni. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a családfakutatás nem könnyű feladat. Időigényes, aprólékos munka, szakértelemet igényel és az bizony pénzbe kerül. Nem csoda tehát, hogy a kezdeti fellángolásból, végül csak kevés részletes, igazi családi kincseket elővarázsoló, és valódi dokumentumokon alapuló családfa születik.

Nálam ez a fellángolás körülbelül 7 éve történt, két évvel az Újvilágba érkezésünket követően. Hogy mi volt az igazi mozgatórugó, arra már pontosan nem emlékszem, de hogy anyai Dédapám amerikai útjának köze volt hozzá, az biztos.

ellis1

Történt ugyanis, hogy egyszer a New York melletti Ellis Island-re látogattunk a családdal. (Ide érkezett az Amerikába bevándorlók döntő többsége annak 1892-es megnyitását követően.) A sziget és a szépen felújított korabeli emigrációs emlékek minden látogatóra óriási hatást gyakorolnak függetlenül attól hogy az illetőnek van-e valami rokoni kötődése a bevándorláshoz. Az én szigettel kapcsolatos legnagyobb élményem az volt, amikor az ősök felkutatását segítő, a múzeumban kiállított számítógépen próbaszerűen beírtam anyai ágú felmenőim vezetékneveit. Egy sor azonos nevet dobott ki a számítógép jelezvén, hogy olyan családnévvel, valaki megfordult az Ellis Islanden valamikor. Sőt a keresztnevek hozzáadásával feljött egy név és vele együtt annak a személynek a születési helye, Hernádszentandrás. Ez egy Abaúj megyei falu, ahonnan anyai ágon a családom származik és éppenséggel Édesanyám is itt született. Hát erre a “találatra” tényleg nem számítottam.

Amikor ezt a hírt egy rutinszerű Skype beszélgetés során nem sokkal később Édesanyámnak elmondtam, akkor ő megemlítette, hogy ha jól tudja, akkor valóban volt kint Amerikában az ő nagypapája, a Karcsi bácsi. Sajnos semmi részletre nem emlékezett, ezért utánajárt a rokonok között Magyarországon. Ennek eredménye egy, a család számára is szinte ismeretlen fénykép lett, amit még azon a nyáron hivatalosan megörököltem. A fénykép, mely Karcsi bácsit ábrázolta egy Pennsylvánia államban található város, Scranton egyik akkortájt népszerű fotóműhelyében készült valamikor a századforduló környékén.

Karcsi ba

Időközben kiderítettem dédapám születési adatait és így később már könnyebben tudtam végre utánajárni az Ellis Island honlapján. A kiválóan rendszerezett emigrációs beléptető adatbázis és a hajóutaslisták adatai alapján már kétséget kizáróan be tudtam azonosítani Karcsi bácsit, aki 1906 Január 6-án érkezett meg Fiuméből indulva, a Titanic segítségére siető és később emiatt híressé vált Carpathia nevű hajóval. Amikor ezt kiderítettem, Édesanyám és testvérei, azaz Karcsi bácsi unokái – majd nemsokkal később én is – kezdtünk egyre gyanúsabban tekinteni erre a család előtt eddig ismeretlen tényre. Hogy miért? Azért, mert nagymamám, tehát Karcsi bácsi első gyermeke, éppen két hónappal később éppen Hernádszentandráson született.

Ettől az információtól, a család minden tagja “lefagyott”. Erre tényleg nem számított senki és ami még furcsább volt, hogy senki nem tudott erről a történetről, csupán annyit, hogy valóban kint volt Amerikában. El lehet képzelni, hogy mi járhatott mindenki fejében. “Milyen apa az olyan, aki otthagyja terhes feleségét és meg sem várja első gyermeke születését?” Bár ezt így konkrétan nem mondta nekem senki, de valószínű, hogy ők is hasonlóan gondolkodtak.

Nos, talán ez a családi rejtély volt az, ami lökést adott akkor, hogy kiderítsem kik is voltak az én felmenőim, de akkor még Karcsi bácsi történetének kiderítése csak egy része volt a családfakutatásnak nem pedig az egyetlen cél. 2007-ban az internet segítségével éppen egy nagyon kedves magyar levéltárosba, Tamásba ütköztem, aki teljesen véletlenül szintén éppen hasonló családnevű rokona után kutakodott. (Mint később kiderült az ő ükapja éppen Karcsi bácsi testvére volt, tehát szegről-végről még rokonok is vagyunk.) Mivel fűtött a kíváncsiság és megtehettem, így megbíztam Tamást, hogy járjon utána és építse fel a családfánkat. Ez sikerült is neki. Az ősöket egészen az 1600-as évekig vissza tudta vezetni köztük Karcsi bácsit, annak felmenőit és közvetlen rokonait. A családfát a rokonsággal megosztottam és azt a mai napig egy internetes alkalmazás segítségével nézegetjük, őrizzük, frissítjük. Megérte, mert talán ez az egyetlen dolog, ami a mára már igen csak szerteágazó szélesebb értelemben vett családot és rokonságot összeköti.

Hogy pontosan miért, nem tudom, de Karcsi bácsi múltjának megismerése parkolópályára került az azt követő években valószínűleg azért mert a felépített családfa és annak részletei legalább olyan izgalmasak voltak számomra. Ettől függetlenül Dédapám története mindig is izgatott. Főleg azt szerettem volna kideríteni, hogy miért nem maradt otthon Nagymamám születésekor. Bár kíváncsi voltam, valahogy sosem volt alkalmam és időm, hogy utánajárjak a történetnek. Aztán tavaly valami megváltozott.

Elhatároztam, hogy végre felkutatom Karcsi bácsi misztikus amerikai útját és nagymamám “mostoha” születését, s ha időm engedi még írni is fogok róla. Arra azonban nem gondoltam, hogy miközben dédapám történetét kutatom még az “Amerikából jöttem, mesterségem címere:…” nevű játék eredetére is rábukkanok.  Ahhoz azonban, hogy megértsem, mi vette rá Dédapámat, hogy otthagyja frissen elvett terhes feleségét, a XIX. század végének történelmébe, azon belül is a nagy kivándorlás korszakába kellett jobban beleásnom magam. Hogy milyen eddig korábban kevésbé ismert részleteket találtam ebből a korszakból, köztük a fent említett játék eredetét, arról majd a következő részben írok.

A folytatáshoz ide klikkelj.

 

Hozzászólások

Visszakövetések

  1. […] Mielőtt, az eredetre és a példákra rátérnék, még megemlítem, hogy ebben az írásban nem tervezem a nagy kivándorlás korszakát  ismét bemutatni. Ha nem hallottál erről a történelmi eseményről és a kivándorló közel egymillió magyar amerikai vendégmunkájának mozgatórugóiról, talán érdemes először elolvasnod a magyarok Amerikába történő nagy kivándorlásának korszakáról már korábban posztolt (apropó, a “posztol” is egy Hunglish kifejezés) “Amerikából jöttem, mesterségem címere:…” írást. […]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>