Az “Amerikából jöttem, mesterségem címere: …” nevű játék eredete – 2. rész

Folytatás (klikkelj ide az előző részhez)

Az  1880 és 1920 között lezajló Egyesült Államokba való “nagy magyar kivándorlásról” rendkívül kevés részletet tanultunk és valószínű tanítanak ma is a történelemórákon. Talán pont ezért, rengeteg tévhit alakult ki annak kiváltó okairól, mozgató rugóiról, magyar és amerikai vonatkozásairól és lecsengéséről is. Hogy megértsük mi az összefüggés az “Amerikából jöttem mesterségem címere:…” nevű játék és az akkori kivándorlás között, érdemes először egy kicsit jobban megismerni a korszakot és a magyarság legnagyobb újkori migrációját.

A magyar viszonyok az 1880-as években

Az 1848-as szabadságharc kudarcát a magyar társadalom döntő többsége viszonylag hamar kiheverte és a kiegyezés hozta politikai enyhülés egy teljesen más szemléletű generációt “termelt ki” magából. A minőségi változás mennyiségivel is párosult. A járványok visszaszorulása valamint a javuló orvosi ismeretek és ellátás drámaian lecsökkentette a halálozási rátát, ami egy addig nem látott ütemű népességszaporodást eredményezett az 1880-as évektől kezdődően. Ez a viszonylagos túlnépesedés teljesen új kihívások elé állította a vidéken még többnyire feudális viszonyok között élő magyar társadalmat. A paraszti és kisnemesi földek – már akinek volt – a népesség hirtelen megnövekedésével egyre jobban elaprózódtak, azokból lehetetlen volt a megnövekedett családokat eltartani. A parasztok többsége, hogy megéljen napszámossá vált az uradalmi földeken, de munkájukra a fejlődő mezőgazdasági eszközök elterjedése miatt egyre kevésbé és egyre kisebb ideig volt szükség, ami jelentős hatással volt egzisztenciájukra mert közben az adó mértéke mit sem csökkent. Sokan nyúltak ekkor (uzsora)hitelhez, hogy életszínvonalukat megtartsák, vagy éppen csakhogy a betevőjükről gondoskodjanak.

fsj3

A felszabadult mezőgazdasági munkaerőt az akkortájt még fejletlen és főleg csak Budapestre valamint egy-két vidéki városra kiterjedő kezdetleges ipar viszont nem tudta felszívni. A vidéki parasztok, főleg a felvidéken ezért egyre gyakrabban szegődtek el mezőgazdasági idénymunkákra az ország más régióiba. Azok az idénymunkák viszont egyrészt egyre rövidebbek lettek, másrészt a megnövekedett munkaerő-kínálat a béreket is lenyomta. Az életszínvonal további romlása, a sokszor felhalmozódott családi adósságok és az egyre nagyobb nélkülözés egyedi alternatívája az Amerikába való kivándorlás maradt. De miért éppen Amerika?

Amerika az 1880-as években

Amerika a polgárháborút követő években folyamatos munkaerőhiányban szenvedett. Ott az iparosítás sokkal hamarabb kezdődött és sokkal ütemesebben fejlődött, oly annyira, hogy a vasút-építkezésnél, az újonnan megnyíló bányákban valamint a többi más ipari területen keletkező óriási munkaerő-keresletet az amerikai népesség egész egyszerűen nem volt képes kielégíteni. Az Európában feleslegessé vált mezőgazdasági munkaerő tehát az Egyesült Államoknak épp kapóra jött és ezen még az is segített, hogy az amerikai átlagbérek körülbelül három, helyenként négyszer magasabbak voltak az európainál, így a magyarnál is. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi amerikai “agrármítosz” csábítása már eddigre lecsengett és így az Újvilágba érkező magyar agrárnépesség a kivándorlásnak ebben a szakaszában már szinte kizárólag az iparba áramlott. Mivel az üzemi munkát automata gépek és folyamatok bevezetésével egyszerűsítették az Egyesült Államokban, így azok nagymértékben megkönnyebbítették a szakképzetlen és korábban csak az agráriumban dolgozó munkások alkalmazásának lehetőségeit. Azaz, az amerikai iparban való részvételben a szekértelem már nem képezett előfeltételt legalábbis kezdetben.

Scanned Image 2

A kivándorlás egyéb okai

A fent említett magyar egzisztenciális “nyomóerőn” és az amerikai munkaerő-kínálat adta “húzóerőn” kívül az Amerikába vándorlás másik alapvető oka a közlekedési eszközök, így a vasút és gőzhajó tökéletesítése és elterjedése, minek következtében az Amerikába való utazás, nemcsak az Atlanti Óceán partvidéki, hanem a belső európai országokból, így Magyarországról is könnyebbé és elérhetőbbé vált immáron milliók számára. A nagy európai hajóstársaságok is hamar rájöttek, hogy az ember igen jövedelmező “rakomány”. Utasszállító hajók garmadája épült ekkor és hogy azok kihasználtak legyenek, a hajóstársaságok minden törvényes, és nem egy törvénytelen eszközt megragadtak, hogy minél több utast szerezzenek.

Kevesen tudják, hogy az angol és német hajóstársaságok többezres ügynökhálózatot tartottak fent az öreg kontinensen. A titkos ügynökök Magyarországon is faluról falura jártak és néhol eredeti, de többnyire inkább hamisított Amerikából írott levelekkel, és az azokból áradó mesés meggazdagodási lehetőségekkel, valamint mindenféle tündérmesékkel hitegették a kiábrándult néptömegeket. Sokszor még ingyenjegyeket is osztogattak, hogy a kellő motivációt az ingadozóknak megadják. Bár az ügynökök “marketingmunkája” sikeres volt, az egykori kivándorlók elmondásai alapján, az igazi löketet a kivándorlásnak az első visszaérkezők meséi az Újvilág Kánaánjáról adták. (Több munkaalkalom, magasabb bérek, jobb életkörülmények, stb.) És az amerikai tündérmese így szállt szájról szájra a faluban, terjedt tovább a környéken felbuzdítva a teljesen kiábrándult és mindenre elszánt fiatal vidéki lakosságot. “The rest is history”, ahogy az amerikaiak is mondják, mert az 1880-as évektől ezrek, később tízezrek majd a századfordulótól százezrek keltek útra évente, hogy szerencsét próbáljanak az Újvilágban. Közel negyven év alatt több millió osztrák-magyar állampolgár, köztük valamivel több mint mint 1 millió magyar anyanyelvű kelt útra. (Az osztrák-magyar birodalom népein kívül, több millió más náció is útra kelt ekkor, így a németek, skandinávok,  olaszok, portugálok, stb)

A kivándorlók céljai induláskor

Mielőtt rátérnék a játék eredetének történetére, előtte még fontos megjegyezni, hogy a tengerentúlra Magyarországról az első világháború előtt az emberek általában nem a végleges letelepedés szándékával indultak el. Ott tartózkodásukat csupán átmenetinek tervezték, amolyan pénzszerzési lehetőségnek és munkaalkalomnak, amivel hazai gazdasági bajaikat remélték megsegíteni. (Nagyon hasonló volt motivációjuk az első németországi török és jugoszláv vendégmunkásokéhoz az 1970-es évek végétől. S nyilván sok a hasonlóság a mai magyar fiatalok európai unión belüli munkavállalással kapcsolatos elvándorlásához is.)

A kivándorlók – ellentétben a közhiedelemmel – vágyaiban a Magyarországon megteremtendő önálló egzisztencia és anyagi helyzetük javításának igénye élt. Az Amerikában néhány évig vállalt munkával otthonukba visszatérve pusztán “csak” ezt akarták megteremteni. Sok újonnan házasodott legény vagy házat tervezett építeni vagy éppen néhány hold földet szándékozott vásárolni, hogy végre saját tulajdonukban és ne máséban dolgozhasson. Sokan voltak, akik a felvett kölcsönök visszafizetése miatt kényszerültek egy rövid és ideiglenes újvilági kényszerútra de természetesen akadtak olyanok is, akik csak a sorkatonaságot szerették volna elkerülni bár ezek kisebbségben voltak.

Vasárnapi Újság

És Dédapámhoz hasonlóan, ifjú házasemberek, nemegyszer esküvőjüket követően vettek két-három évre búcsút családjuktól szeretteiktől. Arra nem is gondoltak, hogy esetleg nem látják többé szülőföldjüket. A cél, az anyagi gyarapodással való visszatérés volt. Annak mikéntjét nem tudták elképzelni, de talán nem is akarták, mert más lehetőségük nem nagyon akadt és egyébként is csak átmenetire tervezték kintlétüket. A visszatérés és az önálló egzisztencia megteremtésének terve adott nekik energiát ahhoz, hogy életnívójukat a minél gyorsabb pénzszerzés érdekében gyakran még az otthoni alá is szorítsák. (Jóval később persze sokaknál az új környezet vonzó hatásai, a könnyebb életvitel, vagy az új kötelékek kialakulása, netán a kitűzött cél megvalósításának sikertelensége a hazatérés terveit fokozatosan gyengítették vagy éppen távolabbi időre tolták ki.) Egy biztos, az elvándorlók többségénél azonban a végleges letelepedés szándéka nem esett egybe az elvándorlás első szakaszával.

A kivándorlók hányattatásai az Újvilágban

Gyakorlatilag a vakvilágba vágtak bele ezek a szegény többnyire egyszerű, azért magyarul írni-olvasni tudó, ám szakképzetlen parasztlegények. Többségük, életében akkor ült először vonaton, amikor a kikötőkhöz igyekeztek utolsó megtakarított – vagy sokszor a hajójegyre és az útiköltségekre kölcsönbe felvett – pénzükkel a zsebeikben. A kéthetes hajóutat a legkisebb komfortot nélkülözve, sokszor fertőző betegekkel összetéve vészelték át. Ezeket az egyszerű parasztembereket, akik korábban a falujuk határát sem lépték túl, nagyon megviselte a tengeri hánykolódás és a hajó zsúfoltsága. Sokan betegek lettek az utazás alatt. A hatalmas méretű hajók többsége a New York melletti szigeten, Ellis Islanden kötött ki. A korabeli tudósítások, visszaemlékezések szerint a kikötőben mindig nagy volt a torlódás. A különböző országokból érkezett többnyire angolul nem beszélő bevándorlók keveredése a bábeli rengeteget idézte sokaknak. Több tízezer ember, tucatnyi náció özönlött le a hajókról naponta. Mivel a kivándorlóink előtt a hajóstársaságok ügynökei „Meseország”-nak tüntették fel Amerikát, ezért igen elbizonytalanodtak a hűvös és rideg fogadtatáson ugyanis többnyire megvetéssel néztek a parasztosan öltözött “grinorokra” (azaz greenhorn = zöldfülű munkások).

 PuckCartoon-Immigration

De visszafordulni már késő volt. A hajóból való kiszállás után a rideg valóság és sokszor a napi megaláztatás várt rájuk. Minden bevándorlót megvizsgáltak az amerikai hatóságok. Az orvosok a betegek többségét a bevándorlók kórházába küldték, a munkára alkalmatlanokat és a prostituáltakat pedig visszatoloncoltatták a hajóra. Elvették az iratokat, és akinél előre lekötött munkaszerződést találtak, azt visszaküldték.

ellis-registry-room

A vizsgálatok félelmet ébresztettek az emberekben. Nem tudták biztosra, hogy sikerül-e a meseországi “landolás”. A vizsgálatok eredménye után különböző csoportokba osztották a bevándorlókat és akik átestek a rostán, azokat elszállították a kijelölt munkahelyekre, a ruhájukra tűzött cédulákon kijelölt településre. A magabiztosan és eltökélten indult magyar paraszt tehát röpke 2-3 hét leforgása alatt sokszor elvesztette félretett pénzének nagy részét, kiszolgáltatottan, legyengülve valamint elkeseredve hagyta el Ellis Islandet, Meseország kapuját. Itt van egy – kicsit dramatizáló – korabeli jelentés a kivándorlók megérkezéséről az Újvilágba:

“Most áll igazán a: „Help yourself” amerikai jelszó szerint az élet vagy a halál küszöbén. Csakhogy amikor a partra lépett, a magával vitt úgyis kevés pénzecskéjéből, amit 30, 40 vagy 50%-os kamatra vett fel itthon kölcsön, már alig hagytak a barátok, a titkos ügynökök és a szállást adó német korcsmáros cinkostársai néhány garast. Ezzel kell azután a ki- és bevándorlónak ott a vad idegenben, senki szavát nem értve, magát úgy, ahogy tudja, fenntartani. Világosan áll előttünk, hogy az ilyen szerencsétlenek elpusztulása biztosra vehető. De ezekről nem ád hírt senki, nem tud senki és nem akar hallani senki. Azt sem akarják meglátni, hogy a visszavándorlók azok a szerencsések, akik vagy kerestek, vagy azok, akik azért vándoroltak vissza az előbb elátkozott hazába, mert másként ők is tönkrementek volna, vagy azok, akik mint Amerika titkos ügynökei jönnek haza verbuválni.”

Azt is kevesen tudják, hogy a felvidéki magyar mezőgazdasági munkások többsége a Pennsylvaniai szén és vasérc bányákban valamit az ottani vasiparban talált munkát, de ezeken kívül minden lehetséges munkára jelentkeztek, ami csak adódott. Hosszabb időre azonban csak kevesen tudtak egy munkahelyen maradni. Évente, gyakran év közben többször is vándoroltak munkáltatóról munkáltatóra és tanultak ki újabbnál újabb mesterséget, mert az állandó versenyhelyzet és a folytonosan érkező új és friss, ebből kifolyólag olcsóbb bérért dolgozó grinorok miatt sehol sem volt biztos a maradás szakmai képzettség hiányában. Aki nem tudott alkalmazkodni és újabb mesterséget “kitanulni” az éhen maradt vagy eredeti céljának elérése vált kérdésessé. Sokan közülük vissza is fordultak.

Sajnos, akinek munkája volt az sem mindig feküdt le teli gyomorral minden nap. Nagyon szerény életkörülmények között, kisebb vendégszállásokon (un. boarding house-okban vagy ahogy ők hívták burdos házakban) összezsúfolva, vendégmunkásoknak megfelelő minimalista életmódot fenntartva éltek a magyarok, és dolgoztak a hét szinte minden napján. Ahogy korábban említettem, életnívójukat teljesen leadva próbáltak minél több pénzt a visszatelepülésre vagy félretenni vagy postán hazaküldeni az otthoniaknak. Mindennapi életüket, keserű sorsukat, az óhaza és szeretteik iránti vágyaikat talán a kivándoroltak által kitalált versek, dalok szövegei adják vissza a legjobban. A személyi kötődés miatt, bevallom nekem könny is szökött a szemembe mikor ezeket a verseket, dalokat olvastam. Jöjjön tehát itt egy pár ilyen dal, de előtte egy kis szótári segédlet hozzá, hogy tényleg megértsük miről is szólnak. (Ezekről az ún. “Hunglish” szavakról majd egy másik szösszenetben írok még bővebben)

foriner (foreigner) = külföldi; bász (boss) = fõnök; kicsászol (chase off) = elkerget; dzsáb (job) = állás; fri kontri (free country) = szabad ország; ju (you) = te; hanki (hunkie) = szakképzetlen bevándorló gúnyneve; majna (mine) = bánya;  kollekta (collecting) = bányász-segélygyûjtés; pikk (pick) = csákány; bodi (buddy) = pajtás, földi
 

“Gyertek lányok öltözzetek fehérbe

úgy menjünk ki a gõzösnek elébe

Fiuméban felülünk a gályára

szervusz rózsám megyek Amerikába

-

Fiuméban ültem föl a hajóra

visszanéztem széles Magyarországra

áldott legyen Magyarország örökre

a sok magyar boldog lehessen benne. “

-

“Magyar vagyok, amerikás foriner

söröm, viszkim hordószámra lenn hever

nem parancsol nékem a bász, de nem ám

ha kicsászol akad majd dzsáb más tanyán, ó anyám!

-

Nagy úr vagyok, enyém ez a fri kontri

minden angol úgy tisztel, hogy “Ju hanki”

mikor aztán fejbekólint a majna

mennybe viszi lelkemet a kollekta, kollekta!

-

Éles pikkem belevágom a kõbe

csak úgy hányja a szikrát a szemembe

vágjad bodi ne sajnáld a szemedet

Toledóban selyemdollárt fizetnek “

-

“Olykor felsóhajtok az én istenemhez

hogy segéljen vissza az én kedvesemhez

mer’ itt az iszonyú nagy Amerikába

a bánat a bús szívemet örömtõl elzárta

-

Mer’ itt mindenkinek a kasza helyébe

nehéz csákányt nyomnak a magyar kezébe

büdös mécses lévén annak bokrétája

és így eresztik le szegényt a fõdnek gyomrába .”

-

Bár a fenti versek igen szomorú képet festenek életükről, magyarországi szeretteikhez írott leveleikben csak igen ritkán szerepelt a hétköznapi szenvedés, a mostoha életkörülmények és a nélkülözés mindennapjainak taglalása. Helyette inkább a magyar hazatérés utáni szép jövőről győzködték az egyre jobban elkeseredett otthon maradt szeretteiket és jobbára inkább úgymond kiszínesítettek az amerikai vendégmunka mindennapjait. (Néha még egy műtermi fotót is küldtek magukról, ahol amerikás módjára voltak felöltözve, igazi úriembernek beállítva magukat. Sőt egyeseknek még szivar is volt a kézben a képen. Ez utóbbi Dédapámnál is megtörtént, ha figyelmesen megnézzük a fényképét.) Olyan szépre festették le kinti életüket, mint amit ők is hallottak az ügynököktől vagy a hazatérő szerencsés falubélitől, rokontól indulásuk előtt még Magyarországon.

A visszavándorlók sorsa

Bár voltak, akik végleg letelepedtek az Újvilágban, a többség azonban pár évet töltött csak az Egyesült Államokban. Voltak olyanok, akik többször is oda-vissza utaztak Magyarország és Amerika között, hogy eredeti céljaikat elérjék, sőt akadtak olyanok is, akik akár tízszer is megjárták az utat. Emiatt úgy hívták őket az amerikaiak, hogy “birds of the sea”, azaz “a tenger vándormadarai”.

Megint csak kevesen tudják, de a kivándoroltak több mint negyede végleg hazatért Magyarországra. A visszavándorlás oka részben családi elhatározás volt, de hozzájárult az is, hogy időközben változott az amerikai gazdaság állapota is. Az egykorú jelentések szerint sokan annyit kerestek néhány év alatt Amerikában, hogy itthon 20-30 hold földet is tudtak vásárolni. Viszont másoknak „nem hozott szerencsét” Amerika. Sokuknak nem sikerült számottevő, vagy éppen semmilyen anyagi eredményt elérni. „Több ezren testben, lélekben megtörve és tönkretéve tértek vissza hazájukba.”, ahogy néhány hivatalos jelentésben is szerepel.

És ezzel a kicsit hosszúra nyúlt, de remélhetőleg érdekes történelmi kitérővel el is érkeztünk a játék eredetének történetéhez, melyet a következő részben most már tényleg kifejtek. Ígérem, és azt is, hogy érdekes lesz.

A folytatáshoz klikkelj ide.

 

Hozzászólások

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>