“Just do it!” avagy az öltöny és a határozott fellépés ereje

Biztos mindenki emlékszik egy olyan filmjelenetre, amikor a ház ajtaján egy jól szituált, öltönyös férfi vagy férfiak kopogtatnak és egy gyorsan elhadart kísérőszöveg után bebocsátást kérnek miközben hivatalos jelvényüket felmutatják vagy éppen csak felvillantják egy pillanatra. A jelenet szinte mindig azzal folytatódik, hogy a házigazda, látván a hivatalos vagy annak látszó megjelenést és a határozott fellépést, minden kérdezősködés nélkül beengedi a férfiakat a házba. Csak elvétve fordul elő az a folytatás, hogy a házigazda elkéri az azonosítót, közelebbről megnézi a jelvényt, esetleg feltesz egy-két keresztkérdést mielőtt beengedné a „hivatalos” személyeket a házba. Egész egyszerűen, az emberek döntő többsége rendkívül nagy szerepet tulajdonít a formalitásnak, a hivatali vagy annak tűnő külsőségeknek főleg ha azok határozott fellépéssel párosulnak. Sokszor oly annyira meggyőző ez a kombináció, hogy reflexszerűen cselekszünk és szinte mindent elhiszünk a “hivatalos embereknek”. [Tovább olvasom…]

 

Kivándorló amerikás magyarok anekdótái

Kedvenc történelmi korszakom az 1880-as évektől közel negyven éven át tartó nagy magyar kivándorlás, melyről ezt megelőzően az “Amerikából jöttem, mesterségem címere:…” című bejegyzésben már részletesen írtam. Bár abban a szösszenetben egy viszonylag átfogó, általános képet próbáltam adni az “amerikás” magyarok motivációjáról, újvilági viszontagságairól, mindennapi amerikai életüket azonban nem volt módom bővebben kifejteni. [Tovább olvasom…]