Boldog Névnapot! Boldog micsodát?

Ahhoz már hozzászoktam, és jól is esik, hogy születésnapomon a Facebookon keresztül ismerőseim, barátaim minden évben felköszöntenek, de névnapi köszöntést még sosem kaptam ilyen formában. Tegnap ez a történelmi nap is eljött. Egy tucat névnapi jókívánság érkezett az idővonalamra magyar ismerőseimtől és rokonaimtól.

1d876abc734479403cb6012e6bef125df204a0ca8daffb6de37237d9b77f0bc4

Tudom szomorú, de a születésnapi jókívánságokkal ellentétben, a névnapiakat egész egyszerűen már nem tudom értékelni. Amerikában ugyanis nem ünneplik a névnapokat, így itt ez a szokás nem része a család hétköznapjainak. Emiatt az utóbbi 9 évben fokozatosan elfelejtettük a névnapi köszöntéseket. Oly annyira, hogy sokszor ezek a megemlékezések már teljesen meglepetésszerűen érnek minket. Furcsán hat, de gyermekeink névnapját magyar ismerőseink, rokonaink jobban tartják számon, mint mi. Azt is bevallom őszintén, hogy én már nem tudom mikor van Anié, Emmáé és Ároné.

Hmmm. Sejtem mire gondolsz. Mielőtt teljesen leírnál, azért olvasd el ezt a szösszenetet, hátha megérted az én helyzetemet is. Ha pedig Amerikában vagy más angolszász nyelvterületen élsz és olvasod e sorokat, kíváncsi lennék, hogy ellentétben velem, Te még mindig ünnepeled-e a névnapokat az új hazában.

A névnappal kapcsolatban egyébként egy tucat kérdés érdekel, így az, hogy mit is ünnepelünk ekkor; mit jelent a névnap az emberek számára manapság; miért és hogyan köszöntjük fel egymást; de talán ami a legjobban furdalja a kíváncsiságomat az az, hogy vajon meg lehet-e honosítani ezt a szokást egy olyan országban ahol a névnapozás nem része a kultúrának. Azaz túl a hagyományokon, van-e racionális (export)értéke a névnapnak?

Mit ünnepelünk a névnapunkon?

Hát akkor lássuk az első kérdést, és tudjuk meg végre mit is ünnepelünk a névnapokon. Itt van a Wikipédia magyarázata:

A világ egy részén a születésnap mellett a névnap megünneplése is szokás. Ekkor az adott naptári naphoz tartozó keresztnevet viselő személyt a családja, barátai megünneplik. A névnapok egy része a szentek egyházi ünnepnapján alapul. A névnap, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre. Egyes nevekhez verses gyűjtemények és névnapi köszöntők, rigmusok továbbá tréfás szólások, kifejezések kapcsolódnak.

Ebből eddig nem sok lényegeset tudtunk meg, csak annyit, amennyit eddig is tudtunk, hogy a névnap megünneplése szokás (“a szentek egyházi ünnepnapján alapul”). Számomra a kedvenc részlet ebből a definícióból a következő: “A névnap, mint minden más jeles nap, alkalom az ünneplésre.” Hát ebből a mondatból aztán az ég világon semmi nem derül ki, legalábbis az nem, hogy miért is kellene ünnepelni azt ugyanúgy, mint minden más “jeles” napot. (és egyáltalán mik azok a jeles napok). Na de ne legyünk gonoszok, lássuk hogy folytatódik tovább a Wikipédia okfejtése.

A névnapok ünneplése számos nép körében elterjedt. A magyarok hagyományosan felköszöntik a családtagjaikat, munkatársaikat, ismerőseiket névnapjukon, bár a névnap általában kevésbé fontos mint a születésnap. A családtagok, barátok gyakran meg is ajándékozzák egymást a névnapjukon, a nőket általában virággal. A magyarokon kívül megünneplik a névnapokat például a csehek, lengyelek, oroszok, románok, szlovákok, valamint a skandináv és a balti országok lakói. Egyes országokban a névnap ugyanolyan fontos ünnep, mint a születésnap (pl. Lengyelországban). Nem ünnepelnek névnapot viszont például az angolszász országokban, Franciaországban, Hollandiában. A balkáni országok közül az ortodox hagyományú népeknél (pl.bolgárok, görögök, szerbek) az egyes szentek ünnepnapján elterjedt szokás a névnap ünneplése, a katolikus népeknél (horvátok, szlovének) ugyanakkor a névnap ünneplése mára kiment a divatból.

Nos, még mindig nem lettünk sokkal okosabbak, de legalább itt már megtudjuk, hogy a magyarok számára a névnap kevésbé fontos a születésnaphoz képest és hogy számos, főleg kelet-európai és észak-európai nép ünnepli még a névnapokat ellentétben az angolszászokkal így az Amerikaiakkal. De lássuk a részleteket a magyar szokásról, hátha abból végre kiderül valami érdemleges információ, arra nézve, hogy ma, a XXI. században vajon mit is ünneplünk a névnapokon?

Magyarországon általános szokás megünnepelni a névnapot, azonban az kevésbé jelentős és kevésbé személyes, mint a születésnap, ugyanis szélesebb körben köszöntik fel az embert, és csekélyebb külsőségekkel. Habár Magyarországon valamennyi adható utónevet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kell engedélyeznie, a névnapok kijelölésére nincs központi szerv, vagyis tulajdonképpen a naptárban lévő névnapok nem hivatalosak. Arról, hogy egy új névnek mikor legyen a napja, a naptárkészítők, például az egyházak döntenek, annak okán, hogy a névnapok eredetileg is valamilyen szent ünnepéhez kötődtek.

Hát ennyi, nem több. Halkan mondom, hogy egyébként nem sokkal többet lehet találni a témáról az interneten. Összefoglalva, a névnap a szentek egyházi ünnepnapján alapuló hagyomány, és Magyarországon kívül még számos európai országban is szokás ünnepelni a névnapot, ami egyébként nem olyan jelentős mint a születésnap. Tehát tisztában vagyunk azzal, hogy hagyomány ünnepelni, de még mindig nem tudjuk, hogy mit ünneplünk névnapjainkon mostanság?

Mit jelent a névnap az embereknek ma?

Kétlem, hogy a névnaposoknak névadó védőszentjeik jutnának eszükbe akkor, amikor a naptár az ő nevüket mutatja. Az is valószínűtlen, hogy a barátaink és rokonaink a névadó védőszent előtt tisztelegnek amikor éppen felköszöntenek minket. Főleg akkor, ha az illetőt úgy hívják, hogy Dezső vagy Csongor ugyanis nem tudok sem Dezső vagy Csongor védőszentről. És akkor még nem beszéltem egy tucat más névről, melyek az utóbbi évtizedekben honosultak meg… védőszent nélkül.

Nyilván ez a szokás abból az időből ered, amikor még nem volt ennyi féle név a világon és a gyermekek (kereszt)neve szorosan összefüggött születésük napjával, jobban mondva az aznap ünnepelt védőszenttel. Ugyanis akkortájt így volt szokás nevet választani az újszülötteknek. Például Hajdúék lánya nagy valószínűség szerint Éva nevet kapott akkor, ha december 24-én született. Ha ez a teória igaz, akkor a névnap megünneplése voltaképpen nem is a névnap, hanem a születésnap megünneplése volt. Ezt az okfejtést követve, talán nem meglepő, hogy névnapunkon a mai napon is sokan köszöntenek minket ugyanúgy, ahogy születésnapunkon: “Isten éltessen neved napján!”.

Tehát ez a szokás valószínűsíthető eredete, de vajon mit ünnepelnek az emberek ma a névnapokon? Erre még mindig nem találtam meg a választ. Tényleg minden irónia nélkül kérdezem: Mi a “frászt” ünnepelünk manapság egy névnapon? Többen állítják, hogy ez igenis egy személyes ünnep, de én erről nem vagyok meggyőződve. Hogy lehet egy névnap személyes, ha több tízezer – sőt néha százezer – másik ember ugyanaznap ünnepli ugyanazt a névnapot. Sőt, hogy mennyire nem személyes ünnep, arra az is jó példa, hogy a Facebookon gyakran tömeges névnapi köszöntéseket osztanak meg rengetegen valahogy így:

Sok boldog névnapot kívánok minden Géza nevű ismerősömnek”. (Másnap meg ugyanez a személyes köszöntés az Ildikóknak…)

Szóval ha tényleg fontos és személyre szabott ünnepről van szó, akkor vajon miért csoportosítjuk a névnapi köszöntéseket. (Tisztelet a kivételnek, aki nem így teszi.) Tovább görgetve ezt a gondolatmenetet, arra is kíváncsi volnék vajon mit éreznek a névnaposok, akkor amikor őket felköszöntik ilyen “személytelen” módon. Mivel én már nem szoktam senkit felköszönteni névnap alkalmából remélem neked megvan a válaszod erre a kérdésre. Ha igen, tényleg szeretném megtudni, mert jó lenne végre már egy racionális választ is hallani. Sőt azok válaszát is szeretném hallani, akik elvárják a névnapi köszöntést, talán nekik van valami jó indokuk amiről én nem tudok.

Tudom, itt most beletapostam egy-két ember lelki világába, de nem ez volt a célom. Pusztán csak kíváncsi vagyok mire gondol valaki, – a hagyomány tisztelete mellett – amikor névnapi köszöntőt ír valakinek vagy éppen kap valakitől. De nem vagyok ennyire fafejű, mert bizonyos szituációkban azért én is látom értelmét a névnap ünneplésének. Például, ha a születésnap túl közel esik a karácsonyhoz, meg tudom érteni, hogy a névnapnak (feltéve ha nem akkor van az is) megnő a szerepe, mert így nem mosódik egybe a karácsonnyal – főleg gyerekkorban -, amikor az ajándékozás fontos szerepe életünknek. Sőt még azt is megértem, amikor a gyerekeket ebből az apropóból még egyszer ünnepeljük az évben. Ők biztos örülnek neki, hogy egy évben kétszer kapnak ajándékot. Ezeken a szituációkon kívül azonban nem nagyon tudok semmi más értelmes indokot felhozni a névnap ünneplésére, bár biztos van.

A névnap ünnepének bevezetése Amerikában.

Talán pont ezért nem sikerült ezt a hagyományt – utólag – meghonosítani az angolszász kultúrákban sem, pedig próbálkoztak vele. Lássuk akkor ezeket a kísérletezéseket Amerikából. Bár biztos volt korábbi próbálkozás is, szigorúan a közelműltból, az internet segitségével kettő ilyenre bukkantam. Mindkettő természetesen európai embertől származik, az egyik egy idősebb finn, a másik egy fiatalabb szlovák férfi kisérlete volt. Ezek a próbálkozások azért is érdekesek (számomra), mert ezúttal nem lehet csak az európai hagyományokra hivatkozni, hanem itt el kell az amerikaiaknak magyarázni, hogy miért érdemes ünnepelni névnapjainkat.

A finn próbálkozás – American Nameday Calendar

1982_cover2

Az alapító, Matt Pekkola a hetvenes évek végén próbálta meg először importálni ezt a népszerű skandináv szokást az Egyesült Államokba. Az 1982-ben először publikált naptára 2,000 Amerikában használatos keresztnevet tartalmazott. Az így keletkezett névnaptár egy kifejezetten Amerikanizált naptárrá vált, azaz itt az európai szentek mellett amerikai történelmi személyek is szerepeltek a névnaptár kialakításában. Így lett például Február huszonkettedike “George” napja, ugyanis ez a nap George Washington születésnapja. Ugyanakkor megtartottak bizonyos egyházi névnapokat is, tehát John (János) névnapja Június 24-edikére esik ebben az amerikai naptárban is ugyanúgy mint a mienkben.

aug10-09

Azóta már 3,000 nevet tartalmaz az amerikai naptár és már az interneten is elérhető. A mára már tényleg idős finn úriember nagyon elkötelezett és tényleg hisz abban, hogy ez a szokás Amerikában is meghonosodik majd idővel. Erről próbáltam magát az alapítót is megkérdezni, de kétszeri email megkeresésemre sem volt hajlandó válaszolni. Pedig idestova már negyven éve próbálkozik ezt az európai szokást itt meghonosítani. Reméltem legalább visszaír egy pár sort és küld nekem valami statisztikai adatot, de nem tette.  Mielőtt még rátárnék a másik próbálkozásra, talán érdekes megjegyezni, hogy a honlapjukon található egy úgynevezett gyakori kérdések és válaszok (FAQs) listája, de erről a listáról az én kérdésem hiányzik. Tehát még mindig nem tudom, (és így az amerikaiak sem), hogy miért is kellene ünnepelnünk a névnapunkat.

A szlovák próbálkozás – My Name Day

Ladislav Stranavsky, valamikor az évezred fordulóján, Floridában jött rá, hogy az USÁ-ban is érdemes lenne bevezetni a névnapok ünneplését. Érdekes módon ő is készített egy naptárt teljesen függetlenül a másiktól, talán nem is tudott róla. Összehasonlítva a két próbálkozást, a leírásból és a vele készült interjúból arra következtetek, hogy szlovák barátunk valószínűleg elsősorban üzleti indíttatásból vágott bele ebbe a kalandba. Fantáziát látott névnaptárak és egyéb más névnapi szolgáltatások árulásában. Hogy vállalkozása mennyire sikeres volt, arról nem tudok beszámolni, mert ő sem válaszolt e-mailjeimre. Csupán annyit látok a honlapján, hogy a legfrissebb naptár még mindig 2012-es, ami talán jelez valamit a sikerről:)

Találtam viszont valami érdekeset Ladislav barátunk honlapján. Ő végre feltette azt a kérdést, amire én is keresem a választ (és valószínűleg minden Amerikai akinek ő megpróbált szolgáltatásait eladni).  “Miért kéne ünnepelnünk a névnapot?” Lássuk válaszát:

Just ask yourself this simple question: How many people know your first name?

Can you imagine this group of people coming over once a year to shower you with gifts and throw you the best party you have ever encountered? All in celebration of your Name Day. In effect, it is like having a second birthday. And yes, nobody will ask you about your age!

Kiábrándító válasz, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni. Nos ezek után tényleg nem csodálkozom, hogy két éve nem jelent meg újabb naptára Ladislavnak. Azon túl, hogy bulizzunk egyet és vegyünk ajándékot a névnaposnak (no és persze az ő ehhez kapcsolódó szolgáltatásait: “And let’s not forget, it is also a customary to send a nice greeting card.“), semmi igazi indokot nem sorol fel.

Hát akkor ennyit a névnap sikeres exportjáról legalábbis Amerikában. Ezt a kérdést legalább megválaszoltuk. Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mit is ünnepelünk manapság a névnapon. Talán ezt is megtudom valamikor. Talán…

U.I.

Ha tetszett ez a történet és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor  lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Ha nem vagy rajta a Facebookon, vagy úgy érzed ciki lájkolni a blog Facebook oldalát, de azért olvasnál néha még hasonló szösszeneteket, ne aggódj, akad más módszer is a blog követésére. Alul, az írás alatt egy (ál)név és egy email-cím megadásával pár másodperc alatt fel lehet iratkozni, és ezáltal értesítést kapni majd az új bejegyzésekről a jövőben.

 

Hozzászólások

  1. Ági mondta

    Egy érdekesség a névnapozásról: Anyukám mesélte, hogy még az ő kiskorában a születésnap az szűk családi ünnep volt, azaz nem köszöntötte fel boldog-boldogtalan az embert, ráadásként főleg a gyerekek születésnapját ünnepelték. Minél idősebb volt valaki, annál inkább csak a neve napján köszöntötték, és a tágabb család, ismerősök csak a névnapot ünnepelték.

    Gondolom magyarázat lehet a névnapok ünneplésére, hogy a születésnapot “egyesével”, minden embernél külön-külön kell megjegyezni, míg a névnap ott van a naptárban, azt mindenki tudja/tudhatja.

  2. Lili mondta

    Igen, én is valami hasonlót szerettem volna írni, mint Ági. Miért van több létjogosultsága egy születésnapi köszöntésnek, mint egy névnapinak, főleg egy olyan korban, amikor mennél több gyertya ég a születésnapi tortán, annál inkább leírják az embert, és annál kevesebbre értékelik (és ő saját magát)… A születésnapom csak a hivatalra és az adóhatóságra tartozik. A névnapom meg ugye ott van a naptárban… :-DDD

    Egyébként a névnapköszöntés eredete az, amit nem akartál elfogadni: Igen, ilyenkor valójában a védőszentet köszöntjük, aki életünk során vigyáz ránk. Hogy ma már sokakra nem vigyáz védőszent? Igen, látszik is a világunkban. És valóban, az én szüleim idejében még úgy adtak nevet, hogy az a születésnaphoz közel essen. Mert annak a szentnek, aki vigyázni fog ránk, akkor a legnagyobb az ereje.

    Elhangzott (olvasható) egy hihetetlenül furcsa kérdés. Bár már kezdek hozzászokni, hogy a külföldön élők feltesznek hihetetlenül furcsa kérdéseket…
    Mi a “jeles nap”? Hát az ünnepnapok. Azok a napok, amelyek nem hétköznapok.
    http://jelesnapok.oszk.hu/prod/honap/01

  3. Attila mondta

    A válasz arra a kérdésre, hogy mit ünneplünk névnapon: az ünnepelt személyt. Őt magát ünnepeljük, hogy ő az, aki. Pl. István napon azért ünnepeljük Istvánt, mert ő István, mert ő az, aki. Örülünk neki, hogy ő van, és felköszöntjük, hogy éljen soká. A vallásosaknak ilyenkor az adott szentet is ünnepelniük kell (kéne), ahogy előttem Lili írta. A névnap tulajdonképpen egy vallásos születésnap, csak már megkopott ebben a minőségében.

    A középkorban nem is ünnepelték a születésnapot, csak a névnapot, még akkor is, ha nem esett egybe a két dátum (bár gyakori szokás volt, azért nem feltétlenül kapta mindenki azt a nevet, amelynek napján született). Az újkorra megmaradt a névnap gyakorlata, mert míg az ember születésnapját csak a közvetlen család tudja, a névnap időpontja mindenki számára köztudott (vagy megnézheti a naptárban). Ezért míg egy angol faluban a tágabb ismerősi kör le se tojta, hogy Johnnie-t felköszöntsék, hiszen nem lehetett mindenkinek a szülinapját számon tartani, addig Jancsit az egész faluból felköszöntötték ismerősei.

    E szempontból nézve ez az északi- és kelet-európai szokás sokkal “vidámítóbb” volt, mint az az angolszász, mivel többen ünnepelték és köszöntötték fel az illetőt. A születésnap ünneplésének elterjedésével persze a névnap jelentősége kissé lefokozódott, de még 40-50 évvel ezelőtt is vidéken főleg egyenrangú vagy még fontosabb alkalomnak is számított mint a születésnap. Nagyszüleim szinte számon se tartják a születésnapokat, csak a névnapokat, és barátok közt pedig kizárólag a névnapot ünneplik. Mikor valakit születésnapján köszöntünk, ők rendszerint “boldog névnapot” mondanak nyelvbotlásból, annyira természetes számukra, hogy egy személy megünneplése az elsősorban a névnap.

    Annak, hogy a középkor elmúltával még mindig olyan szilárdan tartja magát a névnap ünneplése, szerintem az a magyarázata, amit feljebb leírtam. hogy munkahelyen, tágabb baráti közegben a születésnapodat senki sem tudja, viszont a felköszöntés gesztusát sokan szeretik adni/kapni, tehát a névnap lehetőséget kínál arra, hogy ne csak szoros baráti körben ünnepeljünk meg egy személyt. Ebből a szempontból a névnap a “nyilvános születésnap”, míg a születésnap az a “magán születésnap, családi körben”. A Facebook születésnap-kijelző funkciójával persze megint egyre kevésbé van szükség a névnap mint közismert dátumú “nyilvános születésnap” szerepére, ennek megfelelően a névnap intézménye egyre inkább visszahúzódóban van, de azért még mindig nagyon általános gyakorlat — inkább csak a fontossága, hangsúlya csökken.

    Nincs abban semmi rossz, hogy kétszer ünnepeljük szeretteink létét, és az is szép dolog, ha egy ezeréves hagyományt (ami senkinek sem árt) fenntartunk. Ha szeretnél a gyerekeidnek magyar identitást átadni, szerintem a névnap hagyományát is át lehetne. Biztos nem bánnák, ha kétszer köszöntenék fel őket ajándékkal egy évben. A névnapi ajándék persze elég, ha jóval kisebb-kevesebb mint a szülinapi. A névnap pont úgy aránylik a szülinaphoz, mint a mikulás a karácsonyhoz. A névnapon elég csak édességet meg apróságokat adni. Egyébként a mikulásnap ünneplése is egy kedves dolog, az sincs Amerikában, érdemes megtartani ezt a szokást is a külföldi magyaroknak. A jézuskázástól viszont óva intenek mindenkit, ez a legborzasztóbb ötlet, amit Luther Márton valaha is kitalálhatott. Egy nyekergő pucér csecsemő, aki ajándékot hoz, akiben bízhatunk és akihez odabújhatunk vigaszért? Egy kedves bölcs és jóságos apó helyett? Nem véletlen, hogy míg tobzódunk a télapós filmekben, mesékben, könyvekben, jézuskás film egyáltalán nem is létezik (pedig ez nem csak magyar szokás, sőt nem is magyar szokás eredetileg), hiszen a Télapó annyira szeretetre méltó és kedves, jóságos, kedves, bölcs, igazságos apó, mesék és álmok csodás jótevője… Szemben egy kis csecsemővel, akit el se lehet képzelni, hogy mi módon hozza-viszi az ajándékot, és miért a saját szülinapján? El nem tudom képzelni, hogy hogy lehet a “jézuska” nevű ajándékhozót szeretni… És ezt hívő, templomba járó katolikusként mondom, aki szereti Jézust, de aki a jézuskázás szokását ki nem állhatja. Mind mikuláskor, mind karácsonykor (de eltérő indokból) a Télapó (= Mikulás, Santa Claus) jön, és ő hoz ajándékot Jézus születésnapjára, és mindnyájunknak, hiszen — a hit szerint — mindnyájan Jézusban élünk. Bocsi ezért a kitérőért, csak eszembe juttatta ez a téma, és kikívánkozott belőlem.

  4. mondta

    KEDVESKÉIM !
    TÁJÉKOZTATÁSUL KÖZLÖM A KÖVETKEZŐKET :

    A KERESZTNÉV a kereszteléskor kapott név a VÉDŐSZENT neve
    a római katolikus vallás szerint.
    A névadó SZENTHEZ FOHÁSZKODHAT A RÓMAI KATOLIKUS HÍVŐ..
    RADNÓTI MIKLÓS a “SEM EMLÉK , SEM VARÁZSLAT”című versének harmadik sorától:
    “…TUDTAM,HOGY EGY ANGYAL KÍSÉR, KEZÉBEN KARD VAN,
    MÖGÖTTEM JÁR, VIGYÁZ RÁM S MEGVÉD, HA KELL, A BAJBAN.”

    EZ AZ”ANGYAL” a VÉDŐSZENT!!!!!!!!!!!
    Radnóti Miklós Fannival együtt
    1943.május 2-án a római katolikus vallásba BEJEGYEZTETETT.
    TEHÁT A “KERESZTNÉV” A VÉDŐSZENT NEVE,
    Ha nincs “OTTÓ” szent akkor “JÁNOS” a második bejegyzett név ,és SZENT JÁNOS már van.
    A protestáns vallások nem ismerik el a szentek létét, ezért a protestáns USÁ -ban tudatlanok.

    EZ AZ IGAZSÁG !!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Legyen ez a mottó,
    köszönt Téged szeretettel Ottó.

  5. Emília mondta

    Ez legalább összeköt minket. A hagyományok és a szokások teszik nemzetté az embertömeget. A népitánc és a népművészet is lehetne ósdi, de számomra sosem lesz az. Ezek a dolgok is emlékeztetnek arra, hogy hová tartozom. Ünnepelni és együtt lenni jó. Ez az indok szerintem már önmagában elég. Másrészt keresztény nemzet vagyunk.. :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>