A nagy LIKE-cunami, avagy három napon keresztül lájkoltam mindenkit és mindent, ez lett az eredménye…(1.rész)

A Facebookot lehet szeretni vagy utálni, de megkerülni manapság már komolyabb kihívást jelent, mint egyszerűen csak feliratkozni és felhasználóvá válni. Tovább megyek és megkockáztatom, hogy 2014-ben szinte képtelenség nem tudomást venni a sötétkék “f” betűs szájtról.  Napi közel egymilliárd aktív felhasználójával nem csupán a világ legnagyobb közösségi oldalává nőtte ki magát, hanem a kereskedelmi és szolgáltatói üzletágak számára is a FB szolgáltatja a leghatékonyabb és legnépszerűbb hirdetési felületet. Sőt, már ott tartunk, hogy a Twitterrel fej-fej mellett haladva, a napi hírek fő forrásává is a FB kezd válni, legalábbis mobil eszközökön.

A hirdetés-piaci dominanciáján és páratlan népszerűségén túl, szerintem a Facebook drámai hatást gyakorol a mai modern társadalomra és ezáltal mindennapi életünkre. Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire részese már napi rutinjainknak. Csak akkor fogjuk fel, hogy mennyit és mire használjuk, ha valamilyen technikai probléma miatt a Facebook elérhetetlenné válik, ahogy ez meg is történik havonta, kéthavonta legalább egyszer. Szerény véleményem szerint ez a hatás legalább akkora horderejű, mint a TV-é vagy a személyi számítógépé volt a múlt században, és ha esetleg meg is mosolyogjuk ezt az összehasonlítást, akkor csak arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy Mark Zuckerberg találmányát még csak alig pár éve használjuk rendszeresen.

Egy komoly közvélemény-kutatás adatai szerint az amerikaiak már közel 40 percet töltenek naponta a Facebookon, de fontos tudni, hogy ez az idő valószínűleg lényegesen több, mert a megkérdezettek között bőven voltak olyanok is, akiknek nem volt Facebook profiljuk. Bár ez az időtartam még közel sem annyi, mint amennyit TV nézéssel töltenek, (napi 5 óra) de máris elérte ugyanazt az időintervallumot, mint amennyit kedvenc háziállataikra szentelnek. De hogy még jobban érzékeljük a változás szelét, beszédes az az adat is, hogy a jenkik ugyanennyi percet szánnak napi szinten emailjeik írására, olvasására is.

Facebook-Like-Button

A Facebook által meghonosított LIKE (tetszik) funkció pedig az eredetileg csak a “kedvelem, amit posztoltál” funkcióból, – azaz egy ártatlan virtuális üzenetből – mára hirtelen a siker egyik és talán egyik legfőbb, mi több elismert, sőt elvárt mértéke lett. Leegyszerűsítve, ha lájkolnak, akkor sikeres vagy. Manapság már nem csak átlagemberek, hanem politikusok, pártok, vallási felekezetek, újságírók, híres emberek és természetesen a kereskedelmi szféra minden résztvevője LIKE-ra vadászik a Facebook kékre festett hüvelykujj alakú mezején. A korábbi közösségi oldalak kezdeti felhasználói szokásaival szemben, (és itt ki ne emlékezne az iWiW történetének erre a fejezetére) a Facebook esetében már nem az a lényeg, hogy hány “baráti” kapcsolata vagy felhasználója van valakinek (vagy  egy – üzleti célú – Facebook oldanak, Page), hanem az, hogy ki mennyi LIKE-ot tud beszerezni a júzerektől.

Azaz, olvasók és egyének helyett, LIKE-potenciálokká váltunk és válunk nap mint nap, ha tetszik, (ezt vetted?) ha nem. Én speciel sokszor érzem azt, hogy a pénztárcámban már nem csak a bankjegyek, hanem az apró virtuális hüvelykujjak is csak arra várnak, hogy mikor költöm el őket. (Egyébként elég fukar vagyok ilyen téren, de erről majd később.) Bár nyilván ez nem igaz minden hivatalos FB oldalra és felhasználóra, de általánosan fogalmazva, aki több LIKE-ot szerez barátja, rokona, rivális kollégája vagy éppen versenytársa posztjaihoz, oldalához képest, az a júzerek többségének szemében automatikusan – és tegyük hozzá felületesen megítélve – sikeresebbnek minősül. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy pusztán gazdasági szempontból, legalábbis a kereskedelmi, vagy profitérdekelt oldalak esetében, ez valószínű igaz is, mert egyes adatok szerint egy Facebook LIKE akár 215 dollárt is megérhet. De ne kalandozzunk el az üzleti oldalra, mert ebben (sem) vagyok szakértő.

FB

Helyette foglalkozzunk inkább a Facebook valami olyan vetületével, ami talán sokakat érdekel. Én speciel arra voltam kíváncsi, hogy a Facebook felhasználók milyen gyakorisággal és milyen indíttatásból nyomják meg a LIKE gombot. Mindezeken túl, a korábban már említett történelmi hatást is szerettem volna jobban megérteni és lemérni. Így többek között azt is meg akartam tudni, hogy vajon mit csinált az a közel négy és félmillió magyar FB felhasználó a közösségi oldalhoz való csatlakozás előtt, és vajon milyen hatással lenne a magyar felhasználókra, ha hirtelen valamilyen oknál fogva, egy évre megszűnne a kék “f” betű adta közösségi oldal.

Naivan azt gondoltam, hogy ezekről tonnányi vagy terabyte-nyi szakirodalom áll rendelkezésre, de hosszas on-line kutatás után sem sikerült olyan magyar vagy angol nyelvű – és nem bulvár szintű – cikket találnom, amelyben ezekre a kérdésekre választ kaphattam volna. Éppen ezért – no meg azért, mert tényleg érdekel ez a téma és az emberek hozzáállása a Facebookhoz, valamint annak TETSZIK funkciójához – elhatároztam, hogy nem várok másra és saját magam járok utána ezeknek a kérdéseknek.

Egy több mint 200 magyar Facebook felhasználói mintán alapuló, professzionálisan kivitelezett közvélemény-kutatást végeztem 2014 Szeptember eleje és Október vége között. A kutatás eredményeinek feldolgozása ugyan jelenleg még mindig folyamatban van, de terveim szerint egy terjedelmes elemzés keretében hamarosan ugyanitt fogom majd azt is közzé tenni. Nem akarom lelőni a poént, így elöljáróban csak annyit, hogy a felhasználók többsége négy jól elkülöníthető és hasonlóan gondolkodó, cselekvő csoportra (csúnya szóval szegmensre) osztható az alapján, hogy milyen gyakran és miért lájkolnak a Facebookon. Az általános demográfiai, és a kicsit szubjektívebb attitűd típusú adatok elemzését követően pedig rendkívül jól körülírható, mondhatni fényképszerű felhasználói profilokat tudtam kreálni minden csoportra, szegmensre. Ezen jellemzők segítségével szerintem mindenki majd nagyon egyszerűen el tudja magát, akár ismerőseit is helyezni valamelyik szegmensben. Sőt, ha úgy tartja kedve, ennek az egyedi elemzésnek köszönhetően jó eséllyel még be is tudja azonosítani az adott lájkoló valószínűsíthető indítékait. De erről egyenlőre most csak ennyit. Hamarosan részletesen újra jelentkezem ezzel a hiánypótló felméréssel kapcsolatban.

A mai szösszenethez az ihletet éppen e kutatás egyes eredményei adták. Megint csak nem részletezve a felmérés eredményeit, elég annyit megjegyezni, hogy a négy közül, az egyik csoport felhasználói nagyon ritkán vagy szinte soha nem szokták használni a LIKE gombot. Ha használják, akkor is jobbára csak abban az esetben, ha tényleg tetszik nekik a hírfolyamban megjelenő posztok közül valami. Bevallom, én is inkább ebbe a csoportba sorolom magam a négy közül. Valahogy úgy érzem, – és ezzel a kinyilatkoztatással biztos elvesztek majd egy-két LIKE-ot, tudom – hogy az én LIKE-omnak értéke van, (mint a korábban említett bankjegyeknek) és azzal nem szabad úgy dobálózni, mint annak idején Dévényi Tibi bácsi a piros pöttyös vagy pontos labdákkal a Három Kívánság című TV műsorban. Egy szó mint száz, én igenis megválogatom mikor, mennyit és miért használom e gombot. Ha egyáltalán lájkolok. Ez nem jó vagy rossz dolog, nem érdem és nem is jellemhiba. Ezt én így gondolom, és – ahogy majd a felmérésből kiderül – ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, sőt a felhasználók több mint egyharmada – vélhetően – hasonlóan gondolkodik, vagy inkább cselekszik, hogy pontosabban fogalmazzak.

 tsunami4

De vajon mi történne akkor, ha kibújva bőrömből, hirtelen Dévényi Tibi bácsivá változnék egy pár napra és elindítanék egy LIKE-cunamit. Nos, én az ilyeneken nem szoktam sokat gondolkodni. Megfújtam a cumani szirénákat és azonnal belevágtam. Előtte azért rágugliztam, hogy történt e már ilyesmi valakivel, hátha lehet belőle tanulni valamit, ugyanis ezt a dolgot csak egyszer lehet eljátszani a Facebook ismerőseimmel, tehát jól át kellett gondolni a részleteket. Kedvenc kutató cimborám segítségével hamar rátaláltam Mat Honan írására a WIRED nevezetű magazinban.

Bár nem ugyanabból az indíttatásból, de Mat kollégát is nagyon izgatta, hogy mit történik, ha két napon keresztül minden posztot, ami az útjába akad, belájkol. Fontos megjegyezni, hogy Mat nem tett semmi különbséget személyes és hivatalos oldalak lájkolása között.  Szó szerint, minden hírfolyamban megjelenő posztra, minden linkajánlásra, (suggested posts, related-similar pages) azaz mindenre amit a Facebook algoritmusa felajánlott, nyomott egy lájkot két napon keresztül. Ez fontos különbség, mert engem speciel csak a személyes posztok lájkolásai és annak következményei érdekeltek. Az ő kísérletből ugyanis kiderült, hogy ha minden létező posztot és felajánlást bejelölünk, akkor a Facebook hírfolyam-algoritmusa meglepően rövid időn belül, előnyben részesíti a hivatalos oldalak posztjait a személyesekkel szemben. Oly annyira, hogy a második nap végére Mat már nem is talált személyes, azaz ismerősei által posztolt hírt, amikor legörgette a Facebook híreit.

Jó, hogy ezt ő kipróbálta, mert engem ez a rész nem izgatott, és ráadásul még tanultam is tőle egy-két praktikus dolgot. Engem csak az vezérelt, hogy megtudjam, mi lesz akkor, ha minden utamba kerülő személyes posztra, hozzászólásra és lájkra nyomok majd egy LIKE gombot. És itt nem csak arra voltam kíváncsi, hogy mi történik a hírfolyamommal, hanem, hogy mi történik ismerőseim hírfolyamával, és egyáltalán mit szólnak majd azok, akiknek az életben egy LIKE-ot sem eresztettem el…. most meg 50-et három nap alatt.

Tehát megfújtam a cunami riadót, és úgy döntöttem belevágok ebbe a kicsit bizarr kísérletbe, azaz kipróbálom, milyen következményekkel jár, ha három napon keresztül egy gondosan kidolgozott szisztéma szerint minden felhasználó, minden személyes posztját belájkolom. Nos, a szisztéma részleteiről, és az “experiment” eredményeiről a következő részben számolok majd be.

A folytatáshoz klikkelj ide.

U.I.

És akkor stílusosan, a végére vadásszunk mi is egy LIKE-ra, mert a Facebook új hivatalos oldalakra kidolgozott hírfolyam-algoritmusának köszönhetően, ez az írás csak akkor fog megjelenni mások hírfolyamában, ha minél több ember lájkolja a posztot.

Ha pedig a blog Facebook oldalát is belájkolod, akkor az írás következő részéről – no meg a korábban említett közvéleménykutatás eredményeiről sem maradsz majd le. Na ugye, hogy megéri LIKE-olni! Ha-ha…

Ha nem vagy rajta a Facebookon, vagy úgy érzed ciki lájkolni a blog Facebook oldalát, de azért olvasnál néha még hasonló szösszeneteket, ne aggódj, akad más módszer is a blog követésére. Alul, az írás alatt egy (ál)név és egy email-cím megadásával pár másodperc alatt fel lehet iratkozni, és ezáltal értesítést kapni majd az új bejegyzésekről a jövőben.

 

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>