A nagy LIKE-cunami, avagy három napon keresztül lájkoltam mindenkit és mindent, ez lett az eredménye…(2.rész)

Folytatás (klikkelj ide az előző részhez)

Nos, akkor jöjjenek először a szabályok, melyeket a kísérlet megkezdése előtt állítottam fel a hatékonyság és az objektivitás érdekében, már amennyire ez utóbbi ilyen esetben egyáltalán lehetséges.

Szabályok

  1. Három napon keresztül, napi kétszer jelentkezhetek be a saját Facebookomra, és ott alkalmanként maximum 30 percen keresztül vezetem le a LIKE-cunamit. (Első bejelentkezéseim általában hajnal 4 és 6 óra között történtek meg, ami otthon délután 1-3 órának felel meg. Második bejelentkezéseim többnyire délután 3 és 6 óra között voltak, ami otthoni idő szerint éjfél és hajnali három órakor van.)
  2. Csakis asztali Facebook verzión jelentkezhetek be. (Erre azért volt szükség, mert olvastam, hogy az asztali és a mobil verziók hírfolyam-algoritmusa meglehetősen eltér egymástól. Ráadásul a mobil verziónál a FB inkább a hivatalos oldalakat preferálja a személyes hírekkel ellentétben.)
  3. Kizárólag személyes posztokat, illetve azokhoz köthető kommenteket lájkolhatok. (Ahogy azt az első részben írtam, én egy korábbi hasonló amerikai kísérlettel ellentétben, csakis személyekhez köthető posztokat lájkoltam. Ez nagyon fontos, de erről majd később.)
  4. A bejelentkezések alatt semmilyen más tevékenységet nem végezhetek. (Nagyon nehéz volt megállni, de a lájkolásokon kívül, nem kommentelhettem vagy posztolhattam.)
  5. Csak látható hozzászólásokat lájkolhatok. (Ebben az a ráció, hogy a FB alapesetben általában csak kettő-három kommentet tesz láthatóvá posztonként. Mindezt azért, mert különben a posztok rengeteg helyet, jobban mondva képernyőfelületet vennének el a posztoktól. Ezt a FB úgy oldja meg, hogy odatesz egy linket (collapsed all comments) az összes korábbi hozzászólásról és csak a legfrissebbeket mutatja. Ebből kifolyólag én az összes látható kommentet – viszont abból mindet és mindenkiét – lájkoltam posztonként. Egyébként ez adta az összes lájkok közel kétharmadát.)
  6. És végül, de nem utolsósorban, bár megfogadtam, hogy minden személyes posztot belájkolok majd ezalatt a három nap alatt, azért fenntartottam magamnak a jogot arra az esetre, ha valami etikailag felvállalhatatlan posztot látok, azt – dokumentálva ugyan, de – nem fogom bejelölni. Szerencsére ilyenre nem volt példa, de ezért akadt egy-két necces poszt, aminél igencsak tanakodtam, hogy vajon kivételt tegyek-e. (Ezek közül, csak egyet emelnék ki itt, hogy illusztráljam a dilemmát. A második napon volt egy poszt, amiben egy eltűnt kisfiút kerestek. Egy barátom osztotta meg, és a poszt szerint, nekem is meg kellett volna osztanom. Azt nem tehettem, a szabályok miatt, viszont lájkolni kicsit gáz lett volna, már csak azért is, mert egy ember sem lájkolta előttem. Úgy gondolkodtam, hogy ha már nem oszthatom meg, a lájkommal ez a poszt – ahogy ezt a kísérlet is bebizonyította – nagy(obb) valószínűséggel bekerül majd barátaim hírfolyamába és így, ugyanazt a célt érem el, csak egy kicsit másképpen. Tehát ment a LIKE, de utólag is elnézést kérek bárkitől, akinek az érzéseit ezzel megbántottam. Nem volt szándékomban.)
Oldalak2

Cunami előtt. Tipikus hírfolyam többnyire hivatalos oldalak híreivel

Alapadatok

A szabályok ismertetése után akkor most gyorsan vegyük sorra pár adatot, hogy legyen viszonyítási alapunk néhány eredmény értelmezéséhez. A kísérlet előtt 265 Facebook ismerősöm volt, melyek közül, körülbelül egy harmadával tartom legalább havonta a FB-kapcsolatot valamilyen formában, legyen az üzenet, hozzászólás vagy éppen egy TETSZIK funkció. Előfizetője vagyok körülbelül 30 (ami nem olyan túl sok szerintem, bár erről nem találtam statisztikát) különböző témájú hivatalos oldalnak. Ezen kívül még 6 FB csoportnak is tagja vagyok, melyek közül az egyik, a HUNGARIAN FOOD rengeteg (hiper) aktív taggal bír, ebből kifolyólag rengeteg posztjukat látom. És végül még annyit, hogy – ahogy azt már az előző részben említettem – nem vagyok egy lájkolós típus. Naponta átlagosan egy-két lájkot eresztek el, azok többségét is inkább személyes posztra. Hivatalos oldalak posztjait tényleg nagyon ritkán lájkolom.

Akkor most már tényleg lássuk mi történt a kísérlet alatt naponta.

cicaterápia

Egyike, az első napi cunami “áldozatnak” (Mondjuk ezt amúgy is belájkoltam volna én is, nemcsak a barátom. Egyébként a cicaterápia – ahogy a reklámban szokták mondani – megváltoztatta az életemet.)

A kísérlet eredményei

Első nap (PÉNTEK)

Péntek reggel indítottam el az első LIKE-cunamit. Ekkor kellett a legjobban odafigyelnem, hogy mit lájkolok, és mit nem, mert a hírfolyamomban majdnem minden harmadik poszt egy hivatalos oldal (többnyire média) híre volt. Körülbelül 150-200 LIKE-ot szórtam ki az első kék álló hüvelykujjnyi hullámokkal. Két dolog lassított csak a gombnyomásban. Az egyik a már korábban említett szelektivitás, a másik pedig a dokumentáció az érdekes posztokról. (Ez utóbbit a Print Screen funkcióval viszonylag gyorsan abszolváltam.)

körömlakk

Életem első (mint később kiderült nem utolsó) LIKE-ja egy műkörömről.

A második bejelentkezéskor a szelektivitással már nem volt gond, mert a Facebook algoritmusa azonnal reagált a cunamimra és a hivatalos oldalakat gyakorlatilag elmosta a hírfolyamomból. Csupán 25 perc elteltével találkoztam először három hivatalos oldal posztjával. Érdekes módon 10 percet követően meglehetősen sok, reggel már belájkolt poszt jött fel, de többnyire mindig volt egy új hozzászólás, amit kellett “honorálnom”. (Itt valahogy az az érzésem támadt, mintha az algoritmusért felelős robot, arra lett volna kiváncsi, hogy tényleg komolyan gondolom-e ezt a kísérletet vagy csak viccelek. Én pedig határozottan megüzentem neki, hogy nagyon is komolyan gondolom és tovább dobáltam a LIKE-okat minden új hozzászólásra.)

Az első napot két érdekességgel zártam. Az egyik az volt, hogy bejelölt ismerősnek egy teljesen ismeretlen idősebb hölgy, akinek valószínűleg lájkoltam egy posztját vagy kommentjét. (Bocs, de nem emlékszem melyiket, mert aznap délután már 300 TETSZIK gombot nyomtam) A másik, számomra megdöbbentő tapasztalat az volt, hogy a 30. perc közeledtével, egyszer csak újra a régi posztok kezdtek el feljönni a folyamba, de már nem volt rajtuk semmi újdonság, azaz semmi lájkolni való, sajnos… Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Facebook robot egy virtuális óriáskereket görgetne a hírfolyamomba, és ő pont akkor pörgette teljesen körbe ezt a kereket nekem. Na itt fel is adtam aznapra.

szeretet1

Igen, ennek a posztnak és a hozzászólásoknak sem tudtam ellenállni. Nem lehetett őket nem lájkolni. Hát nem édesek?

Második nap (SZOMBAT)

Kifejezetten vártam a második napot, mert tudtam, hogy hétvégén több ember használja a Facebookot, ebből kifolyólag több LIKE-ot is kell majd kiszórnom. Nem csalódtam. Annyi poszt volt, hogy alig győztem őket. Körülbelül 400 LIKE-ot (ez volt a rekordom a három nap alatt) osztottam ki az első harminc percben. A Facebook robot például úgy értelmezte volt osztálytársam cicás posztjait, hogy azokat én nagyon szeretem, ezért folyamatosan dobta elém az újabbnál újabb cicás képeket és posztokat. A harmadik nap végére szerintem már elmondhattam, hogy több cicás képet lájkoltam, mint igazi cicát simogattam életemben.

shared link1

A “szívem mélyén” megcsináltam volna ezt a tesztet, de a szabályok miatt nem tehettem, úgyhogy ment a LIKE helyette, hátha azzal is fiatalodok.

A második napi első bejelentkezés legérdekesebb tapasztalatának egyébként az bizonyult, hogy minden tizedik poszt alatt három úgynevezett ajánlás (suggested vagy related) jött fel az előző poszthoz közeli témában. Például vagy cicamenhelyek vagy cicahotelek hivatalos FB oldalait ajánlotta a robot, mert tényleg azt hitte, hogy megszerettem a macskákat. (Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy a szabályok szerint ezeket az ajánlásokat már nem kellett belájkolnom. Egyébként, pedig ha ezt a szabályt nem hoztam volna, akkor még ma is lájkolnám ezeket az ajánlásokat (valamelyik cicahotelben), mert a robot ezt csak azért sem adja fel…)

nagy cica

Amint a LIKE gombra kattintottam, egyből az alatta lévő négy ajánlat jött fel.

És azt sem tudom kihagyni, hogy “kedvenc” íróm, Frei Tamás hivatalos oldalát is felajánlotta a FB, amitől percekig nem tudtam magamhoz térni és gombot nyomni. Bebizonyosodott, hogy a FB robotnak is van humorérzéke.

related pages

Nagy volt a kísértés, hogy megszegjem a szabályokat:)

Érdekes módon, 25 perc elteltével a hírfolyam kifogyott a személyes témákból, és egyre több oldal (Page) hírét hozta fel. Majd a harmincadik percre megint csak visszaértünk oda, ahol előző este abbahagytam. Azaz ugyanazok a személyes posztok jöttek fel, amiket már lájkoltam egyszer. Volt, hogy kellett egy-két új kommentet lájkolnom, de ez már nem hozott annyira lázba.

Megmondom őszintén, kicsit még csalódtam is a robotban, mert szerintem személyes posztból – hétvégén meg pláne – lenne bőven. Egy statisztikai adat szerint ugyanis az átlagos FB júzer havi 90 posztot tesz közzé, ami ugye napi három. Tegyük fel, hogy csak egyszer posztol mindenki az ismerőseim közül egy nap, ez is minimum 265 posztot eredményezne, amin azért lenne mit lájkolni. Főleg annak fényében, hogy hírfolyamunkban az is néha megjelenik, hogy ki mit lájkolt és kommentelt. Mindegy, ez van. Lehet, hogy a robot is pihent egyet a hétvégén, azért nem dobott fel nekem új posztokat. Kíváncsian vártam mi fog történni a délután folyamán.

ikonok2

A sticker-ek lettek a kedvenc kommentjeim. Hát lehet őket LIKE nélkül hagyni!?

Nos, szombat délutáni második bejelentkezésem legnagyobb meglepetése az volt, hogy az összes ajánló (suggested, related) eltűnt a hírfolyamomból. Érdekes módon, csak ekkor esett le nekem, hogy Péntek délután is hasonló volt a szituáció. Bár nem lehet és nem is szabad következtetést két nap tapasztalataiból levonni, de mindenesetre furcsa volt, hogy ilyen ajánlások csak reggel fordultak elő.

cica4

Viccet félretéve, talán így tényleg tudok segíteni, mert remélhetőleg ezt a bejegyzést többen olvassák majd, mint a fenti posztot. (A PrehryFarkas segít ahol csak tud!)

Estére már-már természetessé váltak a macskás posztok. Olyannyira, hogy már a kutyánknak, Lolának is megmutattam egy-pár ilyen cicás képet, sőt még Lolának is megengedtem, hogy kivételesen ő is nyomjon egy lájkot a mancsával egy cicás hírre. A 25. perc táján aztán – szinte rutinszerűen – megint megjelentek a délelőtt már belájkolt posztok, és a LIKE-cunami levonulásával, az igazihoz hasonlóan, ez is összehordott egy kis szemetet, azaz egy-két hivatalos oldal hírét. Kíváncsian vártam a harmadik és egyben utolsó napot, mert a szombati tapasztalatok alapján, a robot kezdett vagy fáradttá vagy unalmassá válni.

Cica collage

A cicás posztok negyedéből(!!!!) készítettem egy kis összeállítást, remélem TETSZIK.

Harmadik nap (VASÁRNAP)

Kora reggel, kíváncsian vártam mivel fogad a robot. Először többnyire olyan híreket dobott fel, hogy “XY” lájkolta ezt és ezt a posztot illetve “YZ” ezt és ezt szólt hozzá. Végre valami változás! De mint kiderült, nemcsak ez volt az egyetlen új dolog. A korábbi két nap reggeli bejelentkezéseihez képest, egy ajánlásos poszt sem várt egész reggel. Feladta volna a robot? Sehol egy Frei Tamás rajongói oldal, vagy egy cicamenhely ajánlás? Legyőztem volna a Facebookot? Nem hiszem. Valószínű, hogy egyszerűbb a magyarázat erre a rejtélyre. Szerintem csak annyi történt, hogy szombaton volt elég személyes poszt, vagy legalábbis többet adott, ugyanis most fordult elő először, hogy a harminc perc elteltével nem láttam korábban már belájkolt posztokat. De az is lehet, hogy csak egy nagyobb virtuális hírfolyamkereket gurított elém és még nem fordult körbe.

alagut

Ez a poszt átsegített a nehéz napokon. elmentettem és azóta is vissza-vissza nézem könnyező szemekkel. Tudom unalmas, de lehet ezt egy LIKE nélkül hagyni? Képtelenség!

Vasárnap este már kezdett alábbhagyni lelkesedésem több okból is. Egyrészt – tudom furcsán hangzik – elfáradtam, mert fárasztó sport a lájkolás. A harmincadik perc végére kezdett bedurranni a mutatóujjam is. Másrészt pedig kezdett egyre banálisabbá válni ez a kísérlet. Már kicsit untam a rengeteg képet a babákról, virágokról, ételekről és a bölcsebbnél bölcsebb idézetekről.

éjszaka

Ha ezt a posztot nem láttam volna, valószínűleg még ma sem tudtam volna aludni. Köszönet érte. LIKE!

Egyes posztolónál egyébként már-már úgy éreztem, hogy a család részévé is váltam, mert minden családtag hozzászólását lájkoltam. Néha jó lett volna oda vagy beszólni egyik-másiknak egy komment formájában, de a szabályok tiltották. A politikaiaknál is unalmassá vált lájkolni az Orbán Viktoros humorposztokat. Nem volt semmi ellenpont, egy kis Gyurcsány-tánc, ami kicsit megdobta volna a vasárnap esti hangulatomat. Csupán egy-két poszt jelentett üde foltot ebben a sivárrá váló hírfolyamban. Összegyűjtöttem itt egy párat azok közül, melyek túlsegítettek ezen a nehéz ponton.

Googli golyók

Ez a kép kigolyózott! Szó szerint. Priceless

blue nails

A rózsaszín nem az igazi, de ez a kék már jobban tetszett. Megérte kivárni. LIKE

Waterloo

Ez annyira tetszett, hogy valószínű amúgy is belájkoltam volna. Itt nem kellett gondolkodni a gomb nyomása előtt.

Az experiment utolsó 5 percében aztán, minden a megszokott menetrend szerint alakult, Megint előjöttek az ajánlások és legördültek az első hivatalos oldalak posztjai is. És ezúttal ismét elértem az összes új poszt végére, azaz megint a korábban már belájkolt poszttal fejeztem be ezt a kísérletet.

Lássuk akkor milyen következményekkel is járt ez a bizarr három nap.

te fogsz engem lájkolni

Hát hogyne lájkolnám, és még csak meg sem kell köszönni. Végre egy poszt, ami kifejezetten kérte, hogy lájkoljam. Én köszönöm!

Következmények

Saját hírfolyam

Számomra kifejezetten meglepő volt, hogy milyen gyorsan eltűntek a hivatalos oldalak hírei. Sőt, jelen pillanatban, úgy tűnik, hogy ez a változás – legalábbis két nappal a LIKE-cunami után – viszonylag tartósnak mutatkozik. Ahogy említettem, korábban szinte minden harmadik poszt egy hivatalos oldal híre volt. Ha úgy tetszik, kicsit személyesebbé vált a Facebook használat. Meggyőződésem, egyébként, hogy (csak) mobil verzióban ez a változás nem lett volna ilyen drámai. A Facebooknál is felmérték, és felmérésekből tudják, melyik társadalmi szegmens mire és milyen típusú alkalmazáson használja a közösségi oldalt. Ennek megfelelően – szerintem – egy másik algoritmus, azaz egy másik robot kezeli az asztalit és egy másik a mobil verziót. Az asztali robot kicsit humánusabb, kicsit szerethetőbb (itt azért egy kicsit elérzékenyültem, LIKE), mert az itteni célközönség is más. Ezt egyébként az én közvélemény-kutatásom is alátámasztja, de erről majd később egy külön írásban sokkal részletesebben.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a hírfolyamba a korábbinál lényegesen többször került be, hogy ki mit lájkolt vagy kommentelt. Ezt eddig alig láttam a kísérlet előtt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy bensőségesebbé is vált az így megújult FB hangulata. Amolyan falusi pletykarovattá alakult át az én szememben, valahogy így: “Képzeld, a Mariskának tetszik a Jóska új tetoválása, de a Gizi jól odakommentelt a Mariskának, oszt uccu visszavonta a lájkját, vagy mi a rossebet.

Orbancollage

LIKE jobbról vagy balról… Az első posztot kétszer is sikerült megosztani és én kétszer is lájkoltam.

Mások hírfolyama

Mat Honan tapasztalataira hagyatkozva, azt hittem, hogy a LIKE-cunami, ha nem is mossa el ismerőseim hírfolyamát, de legalább felhígítja azt. Nos, ez nem történt meg. Várakozásommal ellentétben, semmilyen szemet szúró változást nem érzékeltek ismerőseim. A kísérletet követő posztban kérdeztem mindenkit, de – egy-két LIKE-on – kívül, semmilyen érdemleges választ nem kaptam tőlük arra nézve, hogy észleltek-e valami változást. Ezt megerősíti az a tény, hogy feleségem – az egyedüli, aki tudott erről a virtuális természetkatasztrófáról – hírfolyama sem változott. Maximum annyit látott, hogy a korábbi napi egy darab “XY szereti ….-t” hír helyett, most négyet-ötöt kapott ilyenből tőlem. Ezen kívül más minőségi változást nem tapasztalt.

Gyakorlatilag sokaknak fel sem tűnt, hogy én miben mesterkéltem. Azok, akik keveset vagy egyáltalán nem posztoltak ezeken a napokon, semmi számottevő változást nem észleltek. Akik pedig posztoltak jobbára csak annyit láttak, hogy minden posztjukon és azok kommentjein volt legalább egy LIKE tőlem. Ők valószínű, hogy nem valami rafinériára, hanem valami másra gondoltak. Voltak, akik, azt hitték, valamilyen vírus áldozata vagyok, mások azt gondolták, hogy a gyerekek megkaparintották az okos telefonomat és ők garázdálkodnak most a Facebookon. A kísérlet után két nappal kaptam egy privát üzentet, amiben egy rég nem látott – de nem Facebook – ismerősöm nagyon kedvesnek találta, hogy belájkoltam a fotóját, amit éppen a harmadik napon tett fel. Sajnos ő (is) csalódott bennem. És természetesen voltak olyanok is, akik egész egyszerűen csak azt hitték elment az eszem. Ez utóbbi ellenkezőjét világossá tettem egy posztban a kísérlet végét követően, de nem biztos, hogy elhitték nekem… Megértem őket is.

cukipofacollage

Egy csokorra való, általam csak cukipofának kategorizált témájú posztokból. (Itt mennyi LIKE-ot fogok elveszteni!)

Ismerősök és összes lájkok száma

Az első napon kapott első új ismerős bejelölést (friend request) három másik is követte szombaton és vasárnap majd egy kedden. Ezek közül csupán kettőt ismertem, a másik kettő nagy valószínűséggel – felbuzdult a sok virtuális tetszés nyilvánításaimon és úgy érezte a két napi folyamatos lájkolásom után, már tényleg illik barátokká is válnunk. Nehezemre esett ilyen mély és személyes kapcsolat-kéréseket visszautasítani, de azért sikerült túltenni magam ezen a döntésen is. Hiába na, egyeseknek csak a családtagjuk lettem egy pár napra!

Ez a négy új baráti kapcsolat egyébként nem tűnik soknak, de ha azt nézzük, hogy én átlagosan havi egy, maximum két ilyen jellegű kérést kapok, most pedig három nap alatt jött össze ez a több mint másfél százalékot kitevő új on-line barátság, úgy már talán igen. Egy biztos, most már azt is tudom, hogy kell új barátokra szert tenni. Viccet félretéve, ez a kísérlet azért összehozott két korábban nem tartott kapcsolattal, tehát adott is valamit, nem csak én adtam…

Ami az elszórt lájkok számát illeti, erről nincs pontos adatom, valahol 1,800 és 2,200 közé saccolom. Egy biztos, kiszórtam egy pár évre valót. Most spórolósabbra veszem, bár ez a kísérlet azért arra is megtanított, hogy lehet a TETSZIK gombot akár többször is nyomogatni… Vagy inkább többet kommentálni. A hozzászólás mégiscsak egy kicsit személyesebb, legalábbis számomra.

Cancer

Amikor a LIKE is segíthet

Mindenre gondoltam, de arra nem, hogy ezalatt a kísérlet alatt még jót is teszek. Történt ugyanis, hogy egy szegény kisfiú kórházi ágyában készített táblán a közösségi oldal felhasználóit arra kérte, hogy minél több LIKE-ot gyűjtve győzhesse le a rákot. Ennél a résznél tényleg elgondolkodtam, hogy azért minden rosszban van valami jó. Megint csak arra kell gondolni, hogy mi van, ha mi vagyunk a kórházi ágy szélén és mi kérjük ugyanezt csak azért, hogy gyermekünk boldog legyen. Nem kívánom, hogy ilyen helyzetet átéljünk, de azt azért jó tudni, hogy van egy olyan fórum, ami ezt is biztosítja. Egy kis gomb megnyomása akár – az egyetlen – reményt is jelentheti valakinek valahol a világban és ehhez pillanatok alatt, ingyen is hozzájárulhatunk Érdemes ezen egy kicsit elmerengeni azoknak, akik csak a rosszat látják a Facebookban és a LIKE gombban.

A végső konklúzió

De mire volt jó ez az egész? Mi a végső konklúzió? Talán erre a legnehezebb válaszolni, és biztos mindenki, aki ezt a szösszenetet olvassa, más és más következtetést von majd le. Számomra az egyik megkérdőjelezhetetlen konklúziója ennek a kísérletnek pont az, amivel az egész írást kezdtem a legelső részben. Azaz a Facebook óriási hatást gyakorol mindennapjainkra. És valóban nem vesszük észre, hogy mennyire életünk részévé vált vagy válik ez a közösségi oldal. De erről majd megint bővebben a felmérésből, merthogy ott erről is kérdeztem a felhasználókat.

Ha TETSZIK, (vetted?) ha nem, ezzel végére értem ennek a kísérletnek. Most már nem maradt más, mint hogy megosszak egy-két érdekes, és mulatságos posztot, ami az utamba került, mert egyik-másik kifejezetten jópofa volt. Még akkor is, ha a kísérleten kívül sosem nyomtam volna a LIKE gombot ezeknél.

tarsat keresek

Sokszor az embernek kell egy viszonyítási alap, hogy valamit értékelni tudjon. A korábban már látott Google poszt, ehhez képest művészi…

puppy

Friss kutyatulajdonosként, ebből a posztból legalább tanultam valami újat.

Arról, hogy milyen gyakran és miért lájkolnak mások, illetve, hogy mit tennének az emberek ha nem lenne Facebook egy éven keresztül, a korábban már említett nagy mintájú felmérés eredménye adja majd meg a válaszokat…

Nemsokára… Reklám után visszajövünk.

U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is többek között a fent említett felmérés eredménye, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas.

facebook_tetszik

Ha nem vagy rajta a Facebookon, vagy úgy érzed ciki lájkolni a blog Facebook oldalát, de azért olvasnál néha még hasonló szösszeneteket, ne aggódj, akad más módszer is a blog követésére. Alul, az írás alatt egy (ál)név és egy email-cím megadásával pár másodperc alatt fel lehet iratkozni, és ezáltal értesítést kapni majd az új bejegyzésekről a jövőben.

 

Visszakövetések

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>