Csak röviden!

Ebben a szösszenetben az amerikaiak egyszerűsítési mániáját járjuk majd körül, hogy kiderítsük vajon miért rövidül le szinte minden második szó az angol nyelvben, pontosabban Amerikában.

Az hogy az angol nyelv egyszerűbb a magyarnál, nem újdonság. Mi sokkal választékosabban és egyúttal sokkal bonyolultabban is fejezzük ki magunkat az amerikaiaknál. Az általam is gyakran bevetett “barokk” körmondatok az angol nyelvben egész egyszerűen nem használatosak, sőt egyenesen elkerülendők. Mindent rövid tőmondatokban fejeznek ki és írnak le. Minél rövidebb és egyszerűbb a mondat szerkezete, annál érthetőbbé és könnyebben olvashatóvá válik a szöveg… az amerikaiak számára.

De a jenkiknek ez az egyszerűség sem elég. A mondatokon túl, még a szavakat is lerövidítik, ahol csak lehet. Az Amerikában használt modern angol nyelvben a rövidítések és akronímák száma lassan már meghaladja az eredeti szavakét. Sőt, megkockáztatom, hogy manapság az átlag amerikai legalább egy rövidítést használ minden egyes mondatában. Az alábbi kis videó természetesen nem reprezentatív, de aki angol nyelvterületen él, vagy amerikaiakkal kommunikál, azok tudják miről beszélek itt. de vajon hogy alakult ki ez a már-már beteges rövidítési mánia?

A rövidítési mánia eredete és története

Természetesen nem vagyok nyelvtörténész, így ennek a szokásnak a kialakulását is csak az interneten fellelhető információkra hagyatkozva mutatom majd be… azt is – stílusosan – csak röviden. A Wikipédia szerint, a rövidítés (abbreviation)  nem új keletű és nem csak az angol nyelvre jellemző. Az ókori latin is gyakran élt ezzel a lehetőséggel. Az angol nyelv viszont már a kialakulásától kezdve használt hivatalos egyszerűsítéseket (például az “és” szó helyett használt “&” szimbólum is az óangolból eredeztethető).

A rövidítések használata a második világháborúban, érthető módon, a katonai zsargonban vált általánossá és gyakorivá. A minél rövidebb, sokszor titkos szavak közvetítése a háborúban kritikus jelentőséggel bírt. Ezen újonnan kreált szavak jelentős része a mindennapi életbe is átültetődött a háború befejezése után. Az igazi lendületet ezek használatára és a rövidített szavak ugrásszerű növekedésére azonban a számítógépek és mobil kommunikációs eszközök elterjedése generálta. Az SMS-ek (lám ez is egy rövidítés!) és a Twitter például limitálja az egy üzenetben elküldhető/posztolható karakterek számát, ami a felhasználókat folyamatos rövidítésre kényszeríti.  De vajon tényleg csak a mobil eszközök miatt rövidítenek az amerikaiak? Szerintem nem. És talán az is elgondolkodtató, hogy más nyelvekben ugyanez a kommunikációs kényszer nem váltott ki ekkora megszállottságot.

ka8RKXS

A rövidítések lehetséges motivációi

 Meggyőződésem, hogy ennek a mára már elfogadott “szokásnak” számos kiváltó oka lehet. Bizonyos szakmákban a rövidítések, különösen az akronímák elengedhetetlen kellékei a mindennapi munkafolyamatnak. Ezek nélkül mindenki nagyon hosszú mondatokban és sokszor érthetetlen, sőt nem is angol kifejezésekkel társalogna, ami nem igazán praktikus olyan ágazatokban mint a katonaság, a  gyógyszeripar, az egészségügy, hogy csak egy párat említsünk. Ki akar például egy kimondhatatlanul hosszú vegyületet szó szerint használni minden szövegkörnyezetben? Itt tehát valóban a praktikusság volt a kiváltó ok.

A korábban említett mobil kommunikációs eszközök adta limitáció is egy lényeges és valós ösztönző a rövidítésekre. Tinédzser lányom üzeneteiből látom mennyire népszerűek ezek a rövidítések. Sokszor azt sem tudom mit akar írni, úgy kell kikövetkeztetnem egyet-kettőt a szövegkörnyezetből. Sajnos azt is észrevettem, hogy nála – és gyanítom másoknál is – nem csak a helyszűke, vagy a karakter limitáció a kiváltó ok, hanem a lustaság. Egész egyszerűen például könnyebb leírni egy SMS-ben, hogy “Gm” a “Good morning” helyett. Érdemes megnézni egy tinédzser telefonját vagy Instagram üzeneteit, hogy jobban átéljük miről is beszélek itt. Ha belenézünk ezekbe az üzenetekbe, akkor egyúttal a jövő nyelvezete is elénk tárul majd. Igen, ez a jövő, ha akarjuk, hanem. Ahogy ez a generáció majd szépen felcseperedik és beépül a társdalomba, ez az új szóhasználat is majd szép lassan beépül egyre több tradicionális kommunikációs csatornába – feltéve ha lehet még majd ilyenről akkor beszélni.

ooIRjmK2

Egyesek az exkluzivitás hatásának eszközeként is bevetik a rövidítéseket. Ezek az egyének azt feltételezik, hogy a másik fél nem ismeri az éppen gyakran tudatosan kommunikált rövidítéseket. Titkon azt várják, hogy a másik rákérdezzen mit is jelent az a bizonyos rövidítés. Amikor ez megtörténik, kissé felsőbbrendűen vagy éppen kioktatóan hozzák a másik tudomására a megoldást. A lényeg, hogy a rövidítés jelentését ők árulják el a “tudatlan” vagy kevéssé informált társalkodó partnernek.

Végül, de nem utolsósorban essen szó egy másik mozgatórugóról, ami elsősorban a nevek leegyszerűsítésében ölt testet. Ezt én inkább az átlag amerikai idegen nyelvek iránti tudatlanságának illetve az idegen szavak helyes kiejtésének hiányára vezetem vissza, de a pontos okokon sokat lehetne vitatkozni. Egy biztos, amit nem tudnak elsőre vagy leírni vagy kiejteni, azt általában vagy lerövidítik, vagy – jobb esetben – angolosítják. Ez történt a legendás lengyel származású amerikai kosárlabdaedzővel Mike Krzyzewski-vel is. Mai napig csak “Coach K“-ként ismerik. Van aki egyébként már meg sem várja és inkább maga megy a dolgok elébe. Leegyszerűsíti ő maga, hogy legalább kontroll alatt tartsa a végterméket. Így változtatta meg a magyar nagyszülőktől származó, producer, rendező és színész Louis Szekely is saját nevét Louis C.K.-re. (Ennek a két betűnek a kiejtése közel áll a székely szóéhoz… az angolban.)

És így lettem én is idővel “Dez” vagy csak “D”. Egyszerűen feladtam, hogy elvárjam az amerikaiak helyes kiejtését a “zs” és az “ő” betűket illetően. Ezek kombinációja meg pláne nagy feladvány számukra. Meguntam, hogy a bemutatkozást követő pillanatban kiejtési és betűzési leckéket kell adnom. Ráadásul feleslegesen, mert úgysem képesek kiejteni helyesen. Az ő betű a legnehezebb számukra. Inkább portugálosra veszik (értsd ú), ami számomra inkább románnak hangzik, úgyhogy pár éve úgy döntöttem, hogy inkább rosszul kiejtve mutatkozom be, mert így – stílusosan szólva –  sokkal egyszerűbb és rövidebb is. Nekik is és nekem is…. Beálltunk tehát a sorba!

Nos, nyi vlt eza rvd bjegyzs, montm, h. rvd lesz!

U.I.

Ha nem vagy rajta a Facebookon, vagy úgy érzed, hogy ciki lájkolni a blog Facebook oldalát van más módszer is követni a blogot. Alul, az írás alatt egy (ál)név és egy email megadásával pár másodperc alatt feliratkozhatsz, és így értesítést is kapsz majd további jövőbeni bejegyzésekről.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>