Szavaztam! Hillary és Trump helyett az óvszerre adtam az első amerikai voksomat!

Jelentem, ma reggel – másfél óra sorban állást követően – eleget tettem friss állampolgári kötelességemnek és leadtam életem első amerikai elnökválasztási szavazatát egy Dél-Kaliforniai választókörzetben. De kire? Vagy inkább mire? Miért? És hogyan? Ezekre a kérdésekre válaszolok ebben a blogbejegyzésben, de terveim szerint segítek még a kulisszák mögé is majd betekinteni, ugyanis önkéntesként is részt vettem a mai elnökválasztásban.

[Tovább olvasom…]

 

A szellem kiszabadult a palackból, avagy a kisebbség uralma a többség felett

Meggyőződésem, hogy az emberiség egy hatalmas, és egyben drámai következményekkel járó változáson megy éppen keresztül. Itt zajlik az orrunk előtt, de nem látjuk, mert elképesztően felgyorsult mára a világ. Persze azért vannak egyesek, akik észreveszik ezt a történelmi átalakulást. Nekik, nem sok újat tudok mondani, de talán számukra is lesz majd ebben a rövidnek éppen nem mondható eszmefuttatásban valami újdonság, valami más megközelítés. Azt nem garantálom, hogy a bejegyzés elolvasása után egyetértesz majd velem, de azt igen, hogy másképp látod majd ezt a rohanó világot és elgondolkodsz majd egy-két olyan jelenségen, ami körülöttünk, illetve körülötted is zajlik.

ihappy-mages

A kisebbséghez igazodunk?

Akkor csapjunk is a lovak közé és kezdjük ezt az írást egy provokatív jellegű teóriával. Egész pontosan, az én hipotézisemmel. Meggyőződésem ugyanis, hogy úgy körülbelül tíz évvel ezelőttig a kisebbség igazodott  a többséghez, míg mára már ennek éppenséggel az ellentéte igaz. Azaz, a mai társdalomban már nem a többség akarata érvényesül, hanem a kisebbségé. Tovább feszítve a húrt – szerintem – a klasszikus értelemben vett többségi demokrácia már rég nem létezik a fejlett nyugati, de legalábbis az amerikai társadalomban. Egy kisebbségi demokráciává alakult át és mindez az internetnek “köszönhető”.  Ergo, a világháló – de különösen a közösségi média – kiengedte a szellemet a palackból, és ezt a szellemet, azaz a kisebbség szellemét már nem lehet oda visszadugni. A szellem tehát kiszabadult, és innentől kezdve – hogy stílusosan fogalmazzak – ennek az új kisebbségi demokráciának a szellemében és annak új szabályai szerint élünk már jó pár éve. Már aki észreveszi.  Nos ez az én hipotézisem, és ezt próbálom majd példákon keresztül bebizonyítani, kialakulását és következményeit kifejteni ebben a szösszenetben.

[Tovább olvasom…]

 

Európa igazi Facebook profilképe?

Júniusban – az Isztambuli repülőtéren elkövetett terrorcselekmény és az azt követő közösségi oldalon tapasztalható relatív közömbösség kapcsán – írtam egy szösszenetet. Ebben a rövid és többnyire inkább csak gondolatébresztő írásban felvetettem egy pár kérdést annak kapcsán, hogy a korábban Párizsban és Belgiumban elkövetett merényletekre a világ és a Facebook-felhasználók kicsit másképp reagáltak. Talán emlékszik mindenki, hogy a FB felhasználók jelentős hányada cserélte le profil-képét francia és belga zászlókra. (Ugyanez azonban elmaradt az Isztambuli robbantást követően.)

Nos, itt kezdődött el valami, amit egyszerűen képtelen voltam befejezetlenül hagyni. Folyton az járt az eszemben, hogy vajon melyik az az ország még, ahol hasonlóan tragikus esemény után ugyanilyen “közömbösség” uralkodna el a Facebookon. Máshonnan megközelítve a témát, arra voltam kíváncsi, hogy vajon hol található az origója annak a láthatatlan európai “szimpátia vagy közömbösség” koordinátarendszernek, amelytől délre vagy dél-keletre az emberek vállat vonva tovább olvassák hírfolyamukat egy ilyen tragédia hallatán, viszont attól északra vagy észak-nyugatra éppenséggel lecserélik profilképeiket, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a terrorcselekmények ellen illetve azok áldozataikért azokban az országokban.

[Tovább olvasom…]